Schwechat

A császárváros eleste

. A Jellasicsot üldözo magyar seregek közeledésének hírére Bécsben ismét fellángolt a forradalom. A határ melletti Pandorfban táborba szállt magyar sereg felajánlotta a katonai segítségét, azonban hiába várt négy héten át a birodalmi gyulés válaszára. Az Olmützbe menekült császár Windischgrätz herceget bízta meg a felkelés elfojtásával, aki a meddo várakozás alatt mintegy 70.000 fonyi sereggel gyurube fogta a császárvárost, és egyesülve Jellasics seregével elvágta a magyar seregek útját is. Idoközben a Honvédelmi Bizottmány Kossuthot katonai erosítéssel a magyar táborba küldte. Windischgrätz elobb a magyar sereg vezérét Móga tábornokot próbálta átállásra bírni, majd a Kossuth által írt válasz láttán csak annyit tudott mondani: „Lázadókkal nem tárgyalok!" Október 28-án a magyar sereg megkezdte elorenyomulását a császári állások felé, és a Schwechat melletti dombokon szállt táborba. Október 30-án hideg, borongós oszi reggelen kezdodött az igazi viadal, mégpedig Guyon Richárd ornagy által vezetett nemzetorök és székely határorök szuronyrohamával. 9 órakor már magyar zászló lengett a templom tornyán. Görgei dandára szétszórta a Schwechatnál tanyázó gránátosokat. A csata sorsa délután fordult meg, amikor a komáromi népfölkelok az ágyútüzet nem állván futásnak eredtek. A jobbszárny zavarodottsága láttán Móga általános visszavonulást rendelt el, s mire beesteledett a szinte sértetlen seregünk ismét magyar földön állt. A schwechati csata elveszett, és a túlero diadalmaskodott a másik fronton: a fallal körülvett belváros eltorlaszolt városkapuja nem bírván az ágyúzást szétesett, s alkonyatkor a büszke császárváros véresen letiporva Windischgrätz lábainál hevert.