1848-1849 Polgári demokratikus forradalmak Franciaországban, a német államokban, Ausztriában, Magyarországon, Itáliában. A XVIII. sz. második felében Angliából kiindult ipari forradalom Franciaországon át továbbgyűrűzik Európában. Az iparosodás előrehaladása a polgárságot a még feudális államokban is számottevő gazdasági hatalomhoz és befolyáshoz juttatja. Felmerül tehát a hatalom megszerzése, vagy az abban való polgári részesedés kérdése. A XIX. sz. derekán azonban a fejlett gazdaságú országokban már egy viszonylag jelent?s munkásréteg is megjelenik, s ennek forradalmisága mérsékli a polgárság radikalizmusát. a Habsburg-uralom alatt álló, még csak az iparosodás hajnalát élő nemzetek esetében a polgári reform-
törekvéseket viszont még csak nem is a gyenge vagy alig létező polgárság, hanem a polgárosodó vagy polgárosodni kívánó nemesi rétegek, valamint az értelmiségiek képviselik. Egyes személyiségek forradalmisága ellenére a vezető politikai rétegek ezen a területen ingadozók maradnak, mert a törekvéseik tömegbázisát biztosító parasztság igényeivel is számolni kell. Franciaországot leszámítva, az 1848-as forradalmak egyúttal nemzeti küzdelemként is jelentkeznek. Németországban és Olaszországban a haladó erők célja a nemzeti egység megteremtése, míg a Habsburg-birodalomban együtt élő nemzetek vezetői a birodalom megszüntetésére és saját független nemzeti államuk megteremtésére vagy pedig belső autónomiára törekednek. E területen a társadalmi forradalom bukása együtt jár a nemzeti célokért folytatott küzdelem kudarcával: mindkettőt elősegíti, hogy a központi hatalom kihasználhatja a kis nemzetek egymás közötti ellentéteit, és élvezi a nemzetközi reakció támogatását.
1848. Svájcban elfogadják az új szövetségi alkotmányt. Kaliforniában (USA) nagy aranylelőhelyekre bukkannak., elkezdődik az aranyláz.
január 12. Felkelés robban ki Palermóban, a forradalmárok kiűzik a Bourbon-uralmat biztosító csapatokat, s kikiáltják Szicília függetlenségét.
február 8. Forradalmi megmozdulás Piemontban.
február 17. Forradalmi megmozdulás Toscanában.
február 22-24. Forradalom Párizsban. A közép- és kispolgári erők által vezetett, de nem kis mértékben a munkásosztályra is támaszkodó forradalom megdönti a külpolitikában eredménytelen, a belpolitikában konzervatív, és a birtokosoknak, valamint a nagytőkének kedvező Lajos Fülöp-féle királyságot. Franciaország ismét köztársasággá alakul. Dekrétum jelenik meg a munkához való jogról és ennek biztosítása érdekében a un. nemzeti műhelyek megszerzéséről (február 26.). Létrejön a munkaügyi kormánybizottság Louis Blanc-al az élen. Ezek az intézkedések azonban nem elegendők a munkásosztály igényeinek kielégítésére. Az ellentétek a forradalom polgári, kispolgári és munkás szárnya között növekednek.
február 24. Megjelenik Marx és Engels közös alkotása , a Kommunista Kiáltvány , amely a 48-as forradalmak során nagy hatást gyakorol a forradalom munkásszervezőire és a baloldali radikálisokra, a továbbiakban pedig az egész nemzetközi munkás- és baloldali mozgalomra. A Kommunisták Szövetsége tagjai aktívan kiveszik részüket a forradalomból, elsősorban Franciaországban és a német területeken.
február-március Tömeggyülések, zavargások számos német városban, felkelés a badeni nagyhercegség területén.
március 11. Prágában megalakul a Szent Vencel Bizottság
március 13-15. Forradalom Bécsben. Metternich lemond, és álruhában elmenekül a fővárosból.
március 14. Kitör a forradalom Rómában.
március 18. Forradalom tör ki Milánóban. Radetzky az osztrák csapatokat kivonja a városból. Március 24-én Piemont hadba lép Ausztria ellen.
március 18-19. Forradalom, barikádharcok Berlinben. IV. FrigyesVilmos politikai amnesztiát ad, majd március 21-én proklamációt bocsát ki a német egységről, és összehívja a porosz nemzetgyűlést.
március 22. Felkelés kezdődik Velencében, a forradalmi erők kiűzik a városból az osztrák csapatokat.
március 31. Frankfurt am Mainban különböző német államok képviselői ún. előparlamenten gyűlnek össze. Az előparlament a német egység megteremtése érdekében elhatározza össznémet nemzeti parlament összehívását az általános választójog alapján rendezendő választásokkal. A következő hónapok folyamaán a munkásszervezetek Németország-szerte kapcsolatokat építenek ki a polgárság baloldali demokratikus csoportjaival. Hangadóvá azonban általában a liberális polgárság válik. Poroszországban pedig erőteljesen szerveződik a konzervatív reakció.
május 15. A második bécsi felkelés. Fő követelése Ausztria szövetségi állammá alakítása a parlamentarizmus elvei alapján. A nemzetgyűlés ingadozása újabb zavargásokhoz vezet, a császár Tirolba szökik. Az osztrák liberálisok, megridva a forradalom radikalizálódásától, elfordulnak a demokratáktól, a forradalmi tábor meggyengül.
május 18. Frankfurt am Meinban megnyílik az össznémet nemzetgyűlés. A nagyrészt liberálisokból álló nemzetgyűlés hajlik a haladó liberális alkotmány kidolgozására, de erőit szinte kizárólag a jogalkotás köti le.
június 1. Megjelenik Kölnben a Neue Rheinische Zeitung első száma. A lap a forradalmi demokratikus átalalkulás és a köztársasági német egység képviselője. Fő szerkesztője Karl Marx.
június 12-17. Az un. pünkösdi felekelés Prágában a Habsburg-uralom ellen.
június 22. Munkásfeleklés robban ki Párizsban. Ez a történelem első nagy munkás-tőkés összeütközése. A felkelés megtorlása során mintegy 11.000 ember veszti életét. Ezt követően a francia forradalom demokratikus szárnya elhal, a hatalom az un. tiszta republikánusok kezébe kerül, akik elhatárolják magukat a demokratikus eszméktől, s az új alkotmányban korlátozzák a választójogot.
július 23-25. Az osztrák csapatok Radetzky parancsnoksága alatt győzelmet aratnak az olasz felkelőkön Custozzánál. Itáliában július hó folyamán általában kezd a reakció felülkerekedni. A forradalmi harcokban viszont nagy tekintélyre tesz szert Garibáldi, és befolyásához jutnak a Mazzinit követő demokraták.
szeptember 5. V. Ferdinánd király Lamberg altábornagyot Magyaroroszág katonai f?parancsnokává és császári biztosává nevezi ki.
szeptember 7. Az osztrák nemzetgyűlés határozatot fogad el a feudális kötelezettségek megszünteéséről.
szeptember 18. Felkelés tör ki Frankfurtban, az utcai harcoknak a porosz tüzérség beavatkozása vet véget.
október 6. A harmadik bécsi felkelés. Latour hadügyminisztert, a magyar szabadságharc elleni akciók fő szervezőjét a felekelők minisztériuma előtt felkötik. Bécs nagy része a forradalmárok kezébe kerül, az udvar Olmützbe menekül. A várost Windischgratz katonai ostromgyűrűbe fogja. A magyar csapatok ugyanerre az időre a magyar-osztrák határig kergetik az ellenséges erőket, a határt azonban nem lépik át.
október 26-31. Utcai harcok Bécsben. A forradalmi erők ellenállását Windischgratz csapatai megtörik, elkezdődik a kegyetlen megtorlás.
november 5. Felkelés Rómában, a pápa elmenekül.
december 2. Lemond Ferdinánd császár, a trónon unokaöccse, Ferenc József követi. Megalakul Schwarzenberg ellenforradalmi kormánya. Az osztrák nemzetgyűlés székhelyét Kremsierbe teszi át.
december 5. A porosz király feloszlatja a nemzetgyűlést.
december 6. oktrojált porosz alkotmány. 1849. májusig fenntartja az általános választójogot, de a királynak vétójogot biztosít.
december 10. A francia nemzetgyűlés Bonaparte lajost (Louis Bonaparte) köztársasági elnökké választja . Az elnök a konzervatív rendpártra támaszkodik, ill. a polgári- és katonai erők között lavíroz.