| A bécsi
forradalom meggyorsította az eseményeket Pesten is. Hírére
a forradalmi fiatalok vezetésével március 15-én
kitört a pesti forradalom.
Petõfi és társai reggel kilenckor a Pilvax kávéházból az egyetemre mentek, ahol az ifjúság egy emberként csatlakozott hozzájuk. Tíz órakor a többezres tömeg élén lefoglalták a Landerer-nyomdát. A cenzor engedélye nélkül nyomtatták ki követeléseiket: a 12 pontot és Petõfi versét: a Nemzeti dalt. Tizenegy órakor kezdték osztogatni a szabad sajtó elsõ példányait. A szállongó hírek, a kézrõl kézre adott forradalmi röplapik nyomán néhány óra alatt felbolydult a város. Az elsõ ellenére délután három órakor mintegy tízezer ember gyûlt össze a Nemzeti Múzeum elõtti téren. Jókai felolvasta a 12 pontot. Felzendült a Nemzeti dal, s a tömeg, mely egyre nõtt, lelkesedett és cselekedni akart, együtt zúgta a refrént: "Rabok tovább nem leszünk!" A tömeg ezután a városháza elé vonult. A városi tanács vezetõi, akik reggel még mosolyogtak a fiatalok felbuzdulásán, most már aláírták a követeléseket, sõt maguk igyekeztek az események élére állni. Megválasztották a forradalom pesti vezetõ szervét: a Közbátorsági Bizottmányt. Tagjai a márciusi fiatalok és megyei, városi vezetõk lettek. Az erejére ébredt nép pedig, melynek soraiból egyre többszõr hangzott fel a kiáltás: "Budára, Budára!...a helytartótanácshoz!... nyittasuk meg Táncsis börtönét... Budára!..." elindult, hogy érvényt szerezzen akaratának. A Bécset kiszolgáló helytartótanács ekkorra már a legvéksõkre készült. A kaszárnyákba fegyverbe álította a legénységet. A budai vár tüzérei parancsot kaptak, hogy égõ kanóccal várakozzanak ágyúik mellett. Az összecsapás azonban elmaradt. Az elnyomó hatalom máskor oly határozott képviselõji ezúttal nem mertek tûzparancsot adni. Meghátráltak. A kiszabadított Táncsis Mihályt a lelkes fiatalok örömujjongással vitték végig a városon, önmagukat fogva kocsija elé. |
 |