A tavaszi hadjárat magyar sikerei ugyanekkor arról gyõzték meg Ferenc Józsefet, hogy birodalmának ereje kevés a magyar forradalom és szabadságharc leverésére. Ezért I. Miklós orosz cárhoz fordult segítségül. 
     A cár attól tartott, hogy egy magyar gyõzelem újjáélesztheti a hanyatlóban levõ európai forradalmakat, ezért több, mint 200 ezer fõs hadsereget küldött hazánk ellen. A cári beavatkozást az európai országok nem akadályozták meg, bár minden országban -így Oroszországban is- akadtak olyanok, akik rokonszenveztek a magyar szabadságharccal.

Katonai vereségek: 

     Június közepén a Haynau vezette osztrák csapatokés a cári hadsereg szinte egyszerre tört be az országba. A túlerõt fokozta az ellenséges csapatok sokszorosan jobb hadianyag-ellátása, felszereltsége. 
     Katonai sikerre csak akkor lehetett reményünk, ha sikerül a különbözõ hadszintereken küzdõ seregeket összevonni, és a benyomuló ellenséget külön-külön megverni. 
     A kormány Szeged-Arad-Temesvár térségét jelölte ki összpontosítási helyül. Ide kellett visszavonulnia a Görgei vezette, a tavaszi hadjáratban gyõztes fõseregnek, és egyesülni a többi haderõvel. Ezalatt más csapatok megpróbálták feltartóztatni az ellenség elõrenyomulását 
     Bem másfél hónapig tartóztatta fel a sokszoros túlerõt. 
     Ezalatt Görgei a Dunántúlon kisebb csatákba keveredett Idõt vesztett, késve tudott az összpontosítási körzetbe érkezni. Ez módot adott Haynaunak, hogy megtámadja és szétverje a Temesvárnál gyülekezõ, másik magyar fõsereget. Ez a vereség végzetes volt.

     A temesvári csatavesztés után már csak egyetlen magyar haderõ maradt: aGörgei parancsnoksága alatt álló fõsereg. Ez azonban csak elvérezhetett. Görgei kitért a harc elõl, s fegyverletételre készült. Teljhatalmat követelt Kossuthtól, aki lemondott kormányzóelnöki tisztjérõl. A hatalmat Görgeire ruházta át, majd elhagyta az országot. 
     A fegyverletételre a világosi síkon került sor a cári haderõ elõtt. 1849. augusztus 13-án szabadságharcunk véget ért.