|
|
|
Tüzes lelkû ifjak serege gyülekezik össze a pesti
Pilvax kávé házban s ott,
hol máskor vegyest folyt komoly és tréfás
beszéd, most kátét szerkesztenek,
a népszabadság kátéját. Tizenkét
pontja van e káténak. Mit kíván a magyar nemzet?
Ez az elsõ kérdés s a felelet rá: "Legyen
béke, szabadság és egyetértés!"
Erre következik a 12 pont:
1. Kívánjuk a sajtószabadságot.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári
és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereget.
6. Közös teherviselést.
7. Az úrbéri terhek megszüntetését.
8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlõség
alapján.
9. Nemzeti bankot.
10. A katonaság esküdjék meg a magyar alkotmányra;
magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket
vigyék el tõlünk. 11. A politikai státusfoglyok
bocsáttassanak szabadon .
12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel.
Egyenlõség, szabadság,
testvériség.
Perezel Móric és Irinyi József
fogalmazták a kátét, Jókai Mór olvasta
fel
a kávéházban március 15-én reggel,
utána Petõfi Sándor a Nemzeti dalt,
s úgy mennek az egyetemre, ahol Petõfi az egyetemi ifjúságnak
is elszavalja
a nagyszerû költeményt. Innét indul az ifjúság
ki az utcára, hol csakhamar
tengernép verõdik össze s a hatvani, ma Kossuth
Lajos utcában bemennek
Landerer és Heckenast nyomdájába, ott lefoglalnak
egy kis kézi sajtót, azon
kinyomtatják a 12 pontot és a Nemzeti dalt: a szabad
sajtó elsõ termékeit.
Délután népgyûlést tartanak a Nemzeti
Múzeum elõtt, ott Petõfi újra elszavalja
a Nemzeti dalt, felolvassák a 12 pontot s a népgyûlés
egyenesen a városházára
tart: a városatyák is elfogadják a szabadság
kátéját, sõt el is határozzák,
hogy részben a népbõl, részben a város
tisztikarából választott küldöttség
útján terjesztik azt az országgyûlés
elé; egyben a királyt megkérik, hogy Pestre
népképviseleten alapuló országgyûlést
hívjon össze.
Ez volt csak az igazi "forradalom", hozzámérhetõt
nem ismer a világtörténelem:
forradalom, melyhez kiontott vérnek átkos emléke
nem tapad! Ezer éves szolgaság
lánca hull le egy napon a magyar föld népének
kezérõl, lábáról s a hatalom fejét
vesztve, tétlenül áll a lövésre kész
ágyúk mögött: nincs kéz, mely az ágyúk
felé
nyújtsa az égõ kanócot: nincs kéz,
mely szuronyt szegezzen a Budára felvonuló
lelkes ifjak melléneki Vérontás nélkül
szabadítják ki Táncsics Mihályt, a munkásnép
íróját, aki sajtóvétség miatt
raboskodott s nagy diadallal, kocsin viszik Budáról Pestre.
Március 16-án fogadta a király
a pozsonyi küldöttséget s másnap megjelent a
királyi leiral, mely megígérte a felelõs
minisztériumot. A nádor megbízásából
Batthyány
Lajos összeállította az elsõ felelõs
minisztérium névsorát. Kossuth van kiszemelve
pénzügyminiszternek, de õ csak hosszas rábeszélés
után vállalkozik a miniszterségre.
A belügyminiszterséget Szemergi Bertalan vállalja,
a vallás- és közoktatásügyit báró
Eötvös József, a földmívelés-,
ipar- és kereskedelemügyit Klauzál Gábor, az
igazságügyit
Deák Ferenc, a hadügyit Mészáros Lázár,
a külügyit Esterházy Pál. De még ezt megelõzõen,
emlékezetessé akarják tenni az utolsó rendi
országgyûlést s március 18-án elfogadják
a közös teherviselésrõl, a jobbágyi
viszony megszüntetésérõl, a papi tized váltságáról
és
az õsiségrõl szóló törvényjavaslatot,
a következõ napokban a sajtótörvényjavaslatot,
az
évenkint tartandó országgyûlésrõl,
a nemzeti õrségrõl, a nemzet színeirõl,
az ország
címerérõl szóló s más kisebb
törvényjavaslatokat.
Ez a lázas haladás aggodalomba
ejti a bécsi udvart, veszélyben látják forogni
Ausztria
nagyhatalmi állásót s ez aggodalom hatása
alatt születik az a két királyi leirat: egyik az
úrbér eltörlése, másik a magyar felelõs
minisztérium ügyében, mely leiratok nagy
felháborodást okoznak a március 25-iki ülésen.
Az egyik leirat szerint a király helybenhagyja
a közös teherviselésrõl szóló törvényjavaslatot,
nemkülönben a dézsma és pénzbeli fizetések
kármentesítés mellett való megszüntetését
is,
de már az ûrbéri szolgálatok azonnali megszüntetése
"bõvebb tárgyalást" kíván.
Súlyos veszedelemtõl félti a földbirtokos
osztályt is, ha egyszerre megszûnnék a robot.
Nyilvánvaló volt az udvar törekvése:
megakadályozni szõrszálhasogató gáncsoskodással
azokat az újításokat, melyekhez hasonlót
annak idején II. József császár önkényesen
akart
ráparancsolni a nemességre. Csakhogy József császár
nem akarta megcsinálni az önálló
Magyarországot is. Ettõl ijedtek meg Bécsben.
Még jobban felháborította
a rendeket a másik leírat. A felelõs minisztériumról
szóló
javaslatot véges-végig módosította, nyirbálta,
hogy akik csinálták, alig ismertek rája.
Továbbra is fenn akarta tartani a felelcis minisztérium
mellett a királyi kamarát és az udvari
kancelláriát. Azt kívánta, hogy a közös
költségeknek Magyarországra esõ részét
fizessék
be a birodalom központi pénztárába; vám-,
pénz- és kereskedelmi ügyek elintézése
ezentúl
is közös maradjon. Megnyirbálta a honvédelmi
miniszter hatáskörét is, úgy hogy ez csak
névszerint lett volna miniszter, a magyar hadsereggel továbbra
is Bécsben rendelkeznek.
Az általános felháborodásnak Kossuth Lajos
a tolmácsolója. Minden szava maró gúny.
Pozsonyban az ifjúság megégette a leiratokat,
Pesten valóságos forrongás támadt. A nép
már kész fegyvert fogni s nyíltan hirdetik, hogy
ideiglenes kormányt alakítanak, ha a király
el nem ismeri a mindenben független felelfís minisztériumot.
"Föltámadott a tenger, a népek
tengere"-írja Petõfí e napokban. Csakugyan feltámadott,
forrong, zúg a tenger s bármennyire
nehezen esik a bécsi udvarnak a régi rendszertõl
való megválás, kénytelen megalkudni a
helyzettel. Március 31-én már újabb királyi
kéziratot olvasnak fef az országgyûlésen s
ezt a leiratot már óriási lelkesedéssel
fogadják a követek, nemkülönben a képviselõház
karzatán szorongó közönség is: a felelõs
minisztérium és Magyarország függetlenségének
elismerését tartalmazó e királyi kézirat.
A közös ügyek elintézését a következõ,
a
népképviseleten alapuló országgyûlésre
hagyják. Az utolsó rendi országgyûlésnek
erre
már nem volt ideje. Nem volt, "mert nem engedték lenni"
- mondotta Deák Ferenc
1867-ben - s az udvar õszin-teségének hitínya
csakhamar megtermelte gyümölcsét:
a 48-49-iki függetlenségi harc volt e gyümölcs.
Április 10-ikére tûzte
ki a király az utolsó rendi országgyûlés
berekesztését. Összesen
31 törvényjavaslat várt királyi szentesítést
s e 31 javaslatot törvény erejére emelte
április 11-én V. Ferdinánd király.
Vérontás nélkül
megy végbe az ország újjászületése,
vér nélkül a két édes testvérnek:
Magyar- és Erdélyországnak egyesülése.
Joggal írta Magyarország elsõ belügyminisztere
a vármegyéknek, az új törvények végrehajtásáról
szóló rendeletében: "a törvényhozás
dicsõsége nagy. Újjáteremti a hazát
vérontás nélkül. A végrehajtóké
még nagyobb leend,
ha a hozott törvények veszélyes rázkódtatás
nélkül vitetnek át az életbe."
Új korszak nyûn meg a magyarság
életében: nemzetté, egységes nemzetté
lett a
magyar, leomlottak a válaszfalak nemes és paraszt közt.
Nincs többé nemes és paraszt,
egyenlõ terhet és jogot viselõ polgár e
hazának minden fia. S amikor végig zúg az országon:
a haza veszélyben! -egy érzésben dobban össze
minden magyar szív. Földesúr és jobbágy:
egy sorban rohan a csatamezûre. A dicsõséges harc,
mely most következik, sem a nemesség,
sem a parasztság: a magyar nemzet harca volt az, s nem forradalom,
-szabadságharc annak a neve!