|
|
|
Az 1848-as szabadságharc és forradalom nekünk nem
csak a szabadságért
és a függetlenségért vívott küzdelmet
jelenti, hanem a nemzeti öntudatra ébredést
éppúgy, mint a saját igazukért való
bátor kiállást, akár véres harcok árán
is.
A 150 évvel ezelõtt élt fiatalok tette méltán
lehet - bármilyen nehéz is önmagunk feltétel
nélküli vállalása - követendõ
példa a mai ifjúságnak.
Mi történt 1848-ban:
Magyarország 1848-ban megelégelte azt, hogy az ország
és a magyar nép
érdekeit bizonyos birodalmi érdekeknek vessék
alá. Maga akarta kezébe
venni sorsa irányítását és mint
független szabad ország, végre elfoglalni az
évszázadok óta õt illetõ helyet
Európa államai között. Ebbõl fakadt az,
hogy
1848 március 15.-én a magyar forradalom a nép
széles rétegeit magába ölelõ
nemzeti megmozdulás lett.
A március 15-e eseményei röviden:
A bécsi forradalom hatására Petõfiék
is a forradalmi cselekvés utjára léptek.
A cenzúra elõzetes engedélye nélkül
kinyomtatták a tizenkét pontot és Petõfi
gyújtó hatsású versét a Nemzeti
dalt, s egyik napról a másikra megteremtették
a sajtó szabadságot és kierõszakolták
az egy évre börtönbe vetett Táncsics
Mihály azonnali szabadon bocsátását.Aztán
az események felgyorsulása után
már mindenki tisztában volt azzal, hogy az ország
vagy lemond a márciusi
vívmányokról vagy vállalja a fegyveres
erõpróbát is. Batthyány még tett egy
utolsó
kísérletet Bécsben a békés megoldás
érdekében, de szeptember 10-én dolga
végezetlenül tért haza. Aztán a császári
sereg horvátországi alakulatai Jellasics bán
vezényletével betörtek Magyarországra. (pákozdi
csata szeptember 29.)
De a forradalom fegyveres erõi megfutamították
Jellasicsot. December közepén
azonban Windischgrätz herceg tábornaggyal immár
a császári hadsereg fõerõi is
hadrakeltek Magyarország ellen, s ez alkalommal
sikerült Budát, Pestet és
Kolozsvárt hatalmába kerítenie. Ám
a magyarok sem hagyták magukat, az
Erdélyi honvédcsapatoka lengyel Bem tábornok
vezérletével már december végén
ellentámadásba mentek át. Három hónap
alatt Erdély szinte teljes területét
felszabadították, késõbb a Duna-Tiszaközét
is megtisztították. Sajnos a látványos
gyõzelmeket a forradalom bukása követte, de ez már
a következõ év eseményei
közé tartozik.
Nem tudjuk megállni, hogy Sopron szerepét ne említsük
az „1848-as forradalomban.
Ifj. Sarkadi Sándor „a soproni nemzetõrség
1848-ban„ címû tavaly a forradalom
kitörésének 150. Évfordulójának
esztendejében megjelent könyvében találtunk
idevágó utalásokat.
Sopron sajátos földrajzi fekvése, nemzetiségi
összetétele (a város lakossága a
tárgyalt idõszakban túlnyomórészt
német ajkú) és Bécs közelsége nem
kedvezett
annak, hogy a megyeszékhely jelentõs szerepet játszhasson
1848-49 eseményiben.
Heroikus képek helyett meg kell elégednünk a száraz
tényekkel: a város mind addig,
amíg nem kerül császári megszállás
alá (1848. December 16.), becsülettel kivette
részét a rá háruló feladatokból)”-írja
ifjabb Sarkadi Sándor a soproni nemzetõrség
1848-ban címû könyvének bevezetõjében.