Paul Eluard: Emlékbeszéd Petõfi Sándor halálának századik évfordulójára
(Ford.: Illyés Gyula)

Köszöntöm õt a férfit ki most száz éve halt meg
Õt ki huszonhat évet élt meg
De Magyarország az évszázadairól
Fiai sorsával beszél
Költõi sorsával beszél
Költõt köszöntök itt ki íme ma is él

Petõfit nem az ég szülte és nem a nap
Mészáros volt az apja és cselédlány az anyja
Hadd énekeljem itt ínségét s diadalmát
A századokra szólót az ínség ellenében
S az emberek szívében kit társnak befogadták

Fegyverrel a kezében szólt a viharra fennen
A villámot szerelmes szavakkal ösztökélet
Az egyszerû rózsa s kenyér ellenségei ellen
Hadd énekeljem õt akit ma népe áld
Õt, aki végül is levert minden királyt

Õt, aki gyermekfõvel bátran színésznek állt
Hogy felmutassa és szóra bírja az embert
A fiút ki az éh-halállal szembeszállt
Ki egymaga emelt a Semmire kezet
Õt az örök férfit aki ma is gyerek

Petõfi tudja mily erõ a hajnalé
Sugarai dolgos kezekben gyökereznek
Élet s öröklét közt hidat õ emeltet
Szívébresztõ csókok õtõle fényesednek
Forrásvíz õt viszi új s új mezõk felé
Petõfi már örül vértelen küzdelemnek
Gyõzelmes büntetlen nyarakat énekelhet
Csatáz bár egyre még s ontja õ egyre vérét
Hogy haljunk szabadon legyen mindig reménység
A szegények reménye a mézed Magyarország

Arany verseiért fizessetek elvtársak
Hitetek vidám aranyával
Magyarország a tíz ujján
Számlálja híveit és a csillagokon
Petõfi álmain
A magyar föld költeményén.