Bella István: Zúdulás

A tájból kicsap a fû.
Micsoda tavasz!
Virágok: szökõkutak
robbannak rögökbõl, földbõl.
A kövekbõl szikáran zúdul a gaz.
A fák
aknát:
szikrázó rügyeket robbantanak.
S leveleket,
- szétverik az eget,
olyan hatalmasak.

Micsoda gyönyörû harag!
Magvából kiroppan a mag,
fellövel, egyre magasabb,
- már a fény bokájáig ér -
kiömlõ dac, a zab.

Hej, fiatalság, forradalom,
zúduló évszak, csak el ne hagyj!