Az európai forradalmak 1848-ban

   1848-ban forradalmak söpörtek végig Európán. A felkelők különböző célok eléréséért indultak harcba. Párizsban a polgárság a választójog reformját, a munkásság a nyomor felszámolását követelte. Ausztriában az abszolutizmus eltörlése és a jobbágyfelszabadítás volt a cél; az osztrák uralom alatt lévő Itáliában és Magyarországon a fentiekhez a nemzeti függetlenség követelése társult. A széttagolt Németországban és Itáliában pedig napirendre került az egyesítés és a nemzeti állam létrehozása.
    1848 februárjában a párizsi forradalom távozásra kényszerítette Lajos Fülöpöt. Létrejött a második köztársaság, amelynek elnökévé a nemzetgyűlés Bonaparte Lajost, Napóleon unokaöccsét választotta meg. A bécsi és pesti forradalom, majd a magyar szabadságharc sikerei következtében az udvar lemondatta Ferdinánd császárt, akit a trónon unokaöccse, Ferenc József követett. Úgy tűnt, hogy az abszolutizmus végnapjait éli Európában.
     A soknemzetiségű Osztrák Birodalom létét fenyegették az itáliai, a cseh és a magyar forradalmak, amelyek a nemzeti függetlenségért küzdöttek, a frankfurti parlament pedig a német egység megvalósítását próbálta elérni. Mindez azonban egyelőre nem sikerült, mert a kezdeti pánik után az abszolutizmus erői ellentámadásba mentek át. 1849-re az osztrák császár, az orosz cár, és a porosz király csapatai leverték a forradalmakat. Legtovább a magyar szabadságharc tartott, de a cári hadsereg beavatkozása megpecsételte a sorsát.

Január 12.	Felkelés Szicíliában.
Február 22-24.	Forradalom Párizsban.
Március 13-15.	Forradalom Bécsben.
Március 15.	Forradalom Pesten.
Március 18.	Forradalom Milánóban.
Március 18-19.	Forradalom Berlinben.
Március 22.	A pünkösdi felkelés Prágában.
Június 22.	Forradalom Velencében.