Eötvös Loránd

(1848-1919)

"A fizika fejedelme"

 

    A költő, regényíró, politikus és nemzetnevelő Báró Eötvös József fia, Loránd 1848. július 27-én született Budán. Mivel az apa nem helyeselte az 1848-ban kitört forradalom bizonytalan kimenetelű kockázatvállalását, a családjával Münchenbe költözött, ahonnan csak 1850 őszén tértek vissza Magyarországra. Loránd a piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Bár kitűnően érettségizett, fizikából csak elégséges osztályzatot kapott! Apja sugallatára beiratokoztt a jogi fakultásra, de matematikai, ásvány- és kőzettani, valamint kémiai okatatásban is részesül. Végső döntésre csak a második év után, 1867-ben kerül sor, amikor a kiegyezés után apja újból elvállalja az 1848-as legelső felelős magyar minisztériumban már betöltött vallás- és közoktatásügyi tárcát. Ekkor Loránd beiratkozott a heidelbergi egyetemre. 1870. június 8-án doktori szigorlatát "summa cum laude" (a legmagasabb) fokozattal teszi le.
     Hazatérve kísérletekbe kezd. Az eredményeket 1871 márciusában benyújtja magántanári képesítése iránti kérelmében a budapesti bölcsészeti karhoz. A kérelmet a Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Than Károly professzorokból álló bizottság pozitívan értékeli, s megkapja magántanári kinevezését. 1878-ban, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kisérleti fizikai tanszék vezetőjévé nevezik ki.
     Foglalkozott a folyadékok felületi feszültségével, s megalkotta az Eötvös-törvényt, mely ma a fizikusok körében az egész világon ismert!
     1883-ban a MTA tagja lett, s 1899-1905 között ő volt az elnöke.
     1888-ban tér át arra a témakörre, amely élete fő munkájának tekinthető: megkezdi a gravitációs méréseket. Ehhez szerkesztette meg azt a műszert, amelyet ma Eötvös-ingának nevez a tudomány. Eötvös felismerte, hogy torziós ingája alkalmas a föld belsejében elhelyezkedő ásványi anyagok felkutatására. Amerika leggazdagabb kőolajforrásait Eötvös-ingával tárták fel!
      1906-ban a göttingai egyetem pályadíjat tűzött ki a tehetetlenség és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. Ezt Eötvös Loránd nyerte el, mert ingájával sikerült 200 milliomod pontossággal kimutatni a két tömeg azonosságát. Eötvös Einstein általános relativitás elméletének tartópillérét, az ekvivalencia elvét igazolta kísérleteivel.
     Eötvös ingájával mutatta ki, hogy a föld felszínén Nyugatról Keletre mozgó testeknél a test súlya csökken, míg a Keletről Nyugatra mozgóknál növekszik. Ez az Eötvös-effektus.
     1894 júniusában kinevezik vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Minisztersége alatt, amely mindössze hét hónapig tartott, 400 új népiskolát hozott létre!
     1913-ban a MTA a Nobel-bizottság elé terjeszti Eötvös Loránd munkásságát, de a Nobel-díjat a holland fizikus, Heike Kamerlingh-Onnes kapta.
     Egészsége mindinkább gyengül, és 1919. április 8-án élete véget ért.
     1950-ben a Budapesti Tudományegyetemet róla nevezték el. Krenner József egy Macedóniában talált tallium-, arzén- és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el. A Nemzetközi Csillagászati Unio 1970-ben a Hold túlsó oldalán feltérképezett alakzatok és kráterek közül nyolcat neves magyar tudósokról nevezett el, az egyiket Eötvös Lorándról.