Az 1848-as népdalok

   Az 1848-as dalokat külön hely illeti meg a magyar népköltészetben: lényegében ezek is történeti énekek és katonadalok, de eszmeileg és műfajilag egyaránt különböznek az előző és a későbbi korok hasonló alkotásaitól.
   A magyar parasztok a forradalom és szabadságharc idejében váltak igazán a nemzet tagjaivá. A katonadalok élesen és világosan fogalmaznak, semmi nyoma a rájuk különben oly jellemző pesszimizmusnak. E katonadalok a szabadságharcnak szinte minden csatáját, valamennyi fontosabb eseményét végigkísérték; ezenkívül dalba foglalták a népszerű vezéreket. A legtöbb alkotás Kossuth Lajosról szól, aki fél ezernél is több lírai dal hőse, s ezek egy részét saját nyelvükre fordítva a szomszédos népek (így pl. a szlovákok) is énekelték. Hazánkban aligha akad olyan ember, aki a Kossuth-nótát ne ismerné. Népünk szinte minden fontosabb vívmányt és eseményt az ő nevéhez fűzött; a bukás után neki panaszkodtak és halálig várták vissza.
    A Kossuth-nóta szövegében régi, hadba hívó toborzók emléke él, s még a ha még egyszer azt üzeni kifejezés is a több évszázados magyar hadbahívás szokását idézi (a nemesek csak a második hívásra álltak fegyverbe). A nótának több száz változata létezik, mi most az egyiket közöljük:

Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni:
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos iródiák.
Nem kell neki gyertyavilág:
Megírja ő a levelet
A csillagok fénye mellett,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!