Gábor Áron
és a székelyföldi fegyvergyártás

1848 novemberére Székelyföldön már csak Háromszék tartott ki, de a sikeres ellenállásra nem sok remény volt. Az itt állomásozó katonaság - a székely határőr- és huszárezred - jól kiképzett gyalogsággal és lovassággal rendelkezett, de tüzérséggel nem. E fegyvernem nélkül pedig nem lehetett hosszú ideig folytatni a harcot. Ekkor, november 16-án Sepsiszentgyörgyön egy ágyúöntő mester, Gábor Áron felszólalt: “Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz muníció, amennyi kell.(...), s ha mához két hétre Szentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, s ha azokkal próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tízlépésnyire az ágyú elibe céltáblának." Az ígéretet betartotta, s első lövésre célba talált az egyik ágyúval. A friss ágyúk november 30-án estek át a tűzkeresztségen Hídvégnél. A falvak lelkesen adták harangjaikat Gábor Áron ágyúöntödéinek, melyek Fülén, Szentkeresztbányán és Kézdivásárhelyen voltak. Összesen 63 db 6 fontos ágyút készítettek. Az ágyúkat a Kárpátok hágóinak a védelmére állították fel, illetve Bem tábornok seregéhez osztották be. Gábor Áron őrnagy 1849. július 2-án Uzon és Kökös közötti, oroszok elleni ütközetben, ágyúgolyótól eltalálva halt hősi halált.