Lenkey százada

1848 májusának végén hihetetlen hír söpört végig a galíciai (dél-lengyelországi) főhad-parancsnokság területén: egy teljes huszárszázad a tisztek vezetésével megszökött. A szökés a legdurvább katonai kihágásnak számít. A galíciai Mariampolból május 28-án indult útnak a 6. (Württemberg) huszárezred 2. százada Lenkey János első kapitány vezetésével. A szökést a hazai hírek, a helyi forradalmi érzelmü ifjúsággal való barátság, és egy szomorú esemény indította el. (Egy helyi tüntetésen a császári-királyi gyalogság sortüze megölt egy lengyel diákot.) A szökött század május 31-én vonult be Mármarosszigetre, a helyi lakosság örömujjongásának közepette. Mészáros Lázár hadügyminiszter azonban nem volt mámoros hangulatban, de a közvélemény a huszárok mellé állt, így eltekintett a büntetéstől. Lenkey századát Szegedre vezényelték, majd a szerbek ellen vonuló hadseregbe osztották be őket. Egy részük decemberig Bácskában harcolt a szerbek ellen, később Péterváradra kerültek. A század másik része Vécsey hadosztályában harcolta végig a szabadságharcot a komáromi kapitulációig. Lenkeyt 1848 őszén a Hunyadi-huszárezred szervezésével bízták meg, 1849 márciusában tábornok lett. Világos után Haynau halálra ítélte a tábornokot, azonban az aradi börtönben megőrült és így halt meg.