Az Internet és a gasztronómia

Az ember fejlődésével együtt alakultak ki a gasztronómiai szokások. Ezek a szokások a későbbi változásokkal párhuzamosan tökéletesedtek, ám előrehaladásukat sokszor akadályozták és késleltették a háborúk, az országokon belüli politikai és gazdasági ellentétek, forradalmak. Az évek során a kultúra mellett a gasztronómia is országonként különbözővé formálódott.

Persze az országhatárok ugyan sok mindent és mindenkit elhatároltak egymástól, mégis a ki- és bevándorlóknak köszönhetően megismerkedhettünk más területek ízeivel. Ma már szinte lehetetlen elképzelnünk életünket anélkül, hogy egy gyorsbüfében ne ennénk meg egy amerikai hot-dogot, vagy egy olasz pizzát. Ezek csak szokványos, "hétköznapi" ételek, mégis étkezési szokásaink részét képezik. Ha a múlt században éltünk volna /mikor a számítógépet még hírből sem ismerték / arra sem gondoltunk volna, hogy pl. a sült burgonyát és füstölt húst és bort felváltja a chips és Cola.

Az emberek persze nem sokat változtak. Most is hajt minket a kíváncsiság, és a fantázia, hogy olyan ételeket készítsünk, amit előttünk még senki nem csinált. Az ember ezen a téren is nyughatatlan. Nyughatatlanok voltak matematikusaink, mikor feltalálták a számítógépet, nyughatatlanok voltak, mikor a 70-es években megalkották az ARPAnet katonai hálózatot, majd ebből kifejlesztették a közcélú hálózatot. Ezt a hálózatot napjainkban egyre többen használják. Ez az Internet.

"S hogy mi köze a gasztronómiának az Internethez ?" - kérdezhetnénk. Válaszként nagyon sok ember csak ennyit mondana: "Semmi." Mi, akik nap- mint nap használjuk a hálót (akár hobbi szinten, akár munkánk során) már tudjuk: Nagyon is sok közük van egymáshoz. Elég a legegyszerűbb példát említenünk: Miközben egy virtuális beszélgető csatorna előtt ülünk, és egy (a világ másik pontján élő) ismerősünkkel beszélgetünk, előfordulhat, (mert mindenkivel előfordul,) hogy megéhezünk. A hűtőnk üres, a boltok már bezártak. Ekkor jut eszünkbe, mire is használható az Internet. Ellátogatunk a legközelebbi pizza-szerviz honlapjára, megadjuk az adatainkat, s hogy milyen pizzát rendelünk, majd kattintunk a beszélgetés színterének ikonjára, s a társalgás közben várjuk, hogy csengessen a pizza-futár. Ez tényleg egy primitív példa volt, és még kisebb városokban (országokban) nem jellemző, de ennek elterjedése már nem sokat várat magára.

Ha úgy gondoljuk, hogy felesleges megrendelni a vacsorát, mikor mi is el tudnánk készíteni, egy megfelelő recept alapján, elég, ha megadjuk a kívánt étel kulcsszavait egy keresőprogramba, s egy kis szerencse esetén a gép különféle receptvariációkat "dob ki" nekünk. Akár a hétvégi menüt is megtervezhetjük Netes receptek segítségével. Itt természetesen nem árt, ha legalább egy világnyelvet beszélünk. (Bár elég, ha az adott specialitás származási helyének nyelvét ismerjük.) A vacsora sikertelensége esetén akár egy neves étteremben is foglalhatunk asztalt.

Az eddigi esetekben mindig az jött elő, hogy mi kerestünk valamit - más országokból- az Interneten, a gasztronómiával kapcsolatban. Azért azt is jó tudni, hogy a külföldiek is nagyon szeretik a magyar ínyencségeket, így (több nyelven) készülő honlapunkra leírhatjuk a "Lecsó", a "Csirke paprikás", és hasonlóan híres nemzeti eledeleink receptjét, esetleg mellékelhetünk egy-két fényképet is étvágygerjesztőnek.

Úgy gondoljuk a fenti példák alapján bebizonyítottuk, hogy az Internetnek és a gasztronómiának mégis van köze egymáshoz.