Sopron Kultúrális életébõl
 
  • Páneurópai Piknik
  • Venesz Ernõ: Historia Domus (Soproni Bencés Ház)
  • Bõsze Balázs: KÉT SZÍNBEN KÉT SZÁM– A VÁRhely 1997.1–2. összevont száma
  • Drávai István: 3 gondolat egy kiállítás kapcsán

    •  
    Páneurópai Piknik

     A páneurópai piknikrõl – 8 év és az azóta történtek birtokában

    Az Internet Sopron serverén kitûnõ összefoglaló jelent meg az 1989–es Páneurópai Piknikrõl. Az érdeklõdõk "elsõ kézbõl" értesülhetnek az akkor történtekrõl. A jól megszerkesztett beszámoló egyrészrõl jól tagolva elemzi az elõzményeket, rendszerezi a Piknik történetét, számol be  képekben is az eseményekrõl és beszámol az akkori események következményeirõl, máig is tartó hatásáról. Nézzük csak meg az alcímeket egy pillanatra:
    Elõzmények
    A Piknik története
    Határáttörés
    Sajtószemle
    Következmények
    Aktuális események
    A beszámoló másrészrõl szerencsésen elkerüli az olyan "személyes buktatókat", melyek minden hasonló történelmi eseményt általában kísérni szoktak. Nem szólaltat meg olyan "központi beosztásban" akkor dolgozókat, akik utólag néhány rádióriportban már szerették volna bizonyos szempontból "kisajátítani" az eseményeket. Itt egyszerû emberek szerveztek, engedélyek után jártak és a "végeredmény" õket lepte meg leginkább. Külön kiemelendõ a határõrök magatartása, mely az adott pillanatban eldöntötte, milyen jelleget ölt a nem tervezett határnyitás.
    Nem vállalkozhatott az írás arra, és ez a jelen és a jövõ zenéje, hogy a Páneurópai Piknik szervezõjének miért kell kivülrõl most az Európába való csatlakozásért ezt és azt tenni. Akkor a Páneurópa a rajtunk kivülieket jelentette csak? De ez már politika és nem az egyszerû emberek természetes érzése, ami 1989–ben vezette a történéseket. Ezt pedig mindenképpen érdemes akár újra is elolvasni.
    http://www.sopron.hu/paneu–piknik/

     
     

    Venesz Ernõ: Historia Domus (Soproni Bencés Ház)

    A fiak Birtokba veszik örökségüket

    Kapcsolás a teljes szöveghez

    Ez év nyarának közepén látott napvilágot a nyomdai eljárással készült kis füzet, a Soproni Bencés Ház Historia Domus–a. Zöld színû borítóján a középkori káptalantermet gótikus ívekkel stilizáló kép. Több fejezettel a ház egészen újkori (1989.dec.8.–ával kezdõdik) történetének jegyzõje, a füzet szerzõje: Venesz Ernõ.
    A négy kis fejezetre taglalt háztörténet (– A patkányokkal kezdõdött: – Historia Domus: – Élet a Bencés Házban: – Mellékletek) bemutatja, hogy a Bencés Diákszövetség Soproni Csoportja mit és hogyan tett azért, hogy a Bencés Vendégház fizikai és szellemi erõfeszítéseik eredményeképpen létrejöhessen, amihez sok jótevõn, adakozón, segítõn kívül a Pannonhalmi Bencés Fõmonostor vezetése is jelentõsen hozzájárult.
    A jó stílusban, olvasmányosan megírt "könyvecske" képet nyújt arról, hogy lépésrõl lépésre, a romhalmazban visszakapott épületrész miként alakul vendégeket fogadni képes vendégházzá, hogyan alakul Endrédy Csanád bencés atya otthonává, és miként tölti be hivatását a helyiség, mint lelkiségi, szellemi, oktatási és ifjakat nevelõ kicsi központ!
    A Historia Domus befejezõ része a Mellékletek, ahol 7 dokumentumban tárja elénk a szerzõ az alakulás, a kialakulás, a mûködés jegyzõkönyvi, megállapodási és határozati történéseit.
    A kiadvány megvásárolható a Bencés Házban. Ajánlja az olvasó figyelmébe egy órai, ám tanulságos és kellemes idõtöltésnek a Soproni Bencés Ház rendszerváltozás utáni történetét: Bõsze Balázs

     

    Bõsze Balázs: KÉT SZÍNBEN KÉT SZÁM– A VÁRhely 1997.1–2. összevont száma

    A nyár beköszöntével jelent meg zöld és kék – kétszínben a VÁRhely címû, negyedévente megjelenõ évszakirat (kultúrális, mûvészeti, irodalmi és kritikai) összevont 1–2. száma.
    A megújult lap levéllel fordult az elõfizetõkhöz, olvasókhoz, amiben elmagyarázta a megjelenési késést, a fõszerkesztõváltást és a kiadó–cserét. Ebben a számban a felelõs kiadó már Tengerdi Antal, kiadja az Edutech Kiadó, a fõszerkesztõ pedig az idáig helyettesként jegyzett és a gyakorlati  szerkesztési munkát idáig is végzõ Sass László.
    A Tükör és ablak rovata tükör önmagunknak, az olvasóknak és valóban ablak szûkebb és tágabb környezetünkre, a Sopronból elszármazottak vagy az itt és a környéken élõk verseikben (Büki Attila, Czethoffer Csaba, Kun Árpád, Hadarits Vilmos)tükrözõdtetik dolgaikat, ezzel egyben engedik az ablakon való bebámészkodást és késztetik a világra kicsodálkozást. Ugyanitt Huszár László prózájában rajzol elénk cirkuszt, ahol egykori és mai életünk történéseiben, meghatározóiban a szerzõ maga az – Árnyékszelidítõ –. Versfordításaival  Kerék Imre német költõket tolmácsol, de versével jelentkezik  Bábi Tibor Szlovákiából, Bayer Béla Tolna megyébõl, Hevér Zoltán és Zöldy Pál a fõvárosból. Lírai hangulatú, prózába szedett töredékekben vall magáról a gyõri születésû, a hetvenes években az Érlelõ antológiában jelentkezõ, napjainkban a Magyar Nemzetnél dolgozó Marafkó László, valamint a Kaliforniában élõ Bebek János. Jonathan Treitel Graffiti címû novelláját a soproni Padlás Nyelviskola fordítói pályázatának díjnyertese, a még tizenéves Szemerey Samu kiválóan érzékletes fordításában élvezheti az olvasó.
    A VÁRhely lírai és prózai része nem egyenletes színvonalú, de többnyire élvezhetõ olvasmányélményt nyújt, amiben különlegesen megható Csulak Ervin kultúrtörténeti emlékezõ írása a soproni Színházról. Az emlékezetben maradandónak igérkezik Hevér Zoltán: A parton, valamint Büki Attila: doveri képeslap és Asszociációk címû verse.
    A Közelkép rovatban Cs.Varga István "A kimondhatatlant megkísérteni" címû esszéjében tesz értékelõ emlékezést Büki Attila költõi pályájáról. Ugyanitt Heitler László Giczy János képeirõl, könyvérõl, mecénásáról  tudósít, valamint Sass László az ötéves önálló társulatú soproni színházról, interjúban pedig Valló Péter rendezõvel beszélget.
    Márfai–Molnár László Fülep Lajos mûvészetfilozófiáját taglalja, az Évnegyed rovatban Gyulai Líviusz  festõtermi kiállítását ismerteti.
    A Közelkép–ben meg Hajnal László Gábor: A nyugati magyar sajtó múltja – jelene címû írásának befejezõ része, Vezényi Pál Friedrich Glauser svájci írót mutatja be, valamint ifj. Sarkady Sándor Íróink Trianonról és a revízióról értekezik, a Nyugatban megjelent írások alapján..
    Az Évnegyed rovat a rendezvények kritikai seregszemléje.Ennek jegyében évõdik Vargha Zsuzsa a Soproni Tavaszi Napokról és rendezvényeirõl. Kövér Tamás a soproni Színház három produkcióját teríti nagyítója alá.
    Az Emléklapok rovat két írása Dr.Mollay Károly professzorra emlékezik (Boronkai Szabolcs: Emlékezés; G.Szende Katalin: Interjú), a rovat harmadik dolgozatában pedig Csulak Ervin: Az én Pröhle Jenõm–rõl ír.
    Az Olvasónapló rovata két könyvet ajánl (Bayer Béla áttûnések; Marafkó László: Idõprés), Kerék Imre és ZSávolya Zoltán jegyzetében.
    A VÁRhely 1997.1–2. száma az 5 éve elhúnyt Rázó József festõmûvész 23 képét mutatja be, Sarkady Sándor folyóiratzáró, a mûvészrõl baráti pályaívet rajzoló értõ ajánlásával.
     
     

    Drávai István: 3 gondolat egy kiállítás kapcsán
    Kiállítás a Soproni Festõteremben Rippl Rónai Ödön gyûjteményébõl
    1998.Tavaszi Fesztivál

    1.Gondolat: A valóság mindig vegyes.
    Ilyen értelemben a kiállítás tényleg a valóságot tükrözi, mert az anyagból a vezetéknevet öregbítõ mûvész - az egy szénrajztól eltekintve - az egyidejû budapesti kiállítás miatt (is talán) kimaradt. Így valóban egy elég vegyes színvonalú, bár neveket bõven nyújtó magángyûjteményi összeállítást láthatunk, nagy részarányban fiatalkori és nem "nagy" mûveket. Így is nagyon sok kellemes meglepetés érhet a kiállítási séta közben. Érdemes figyelni,- akár a valóságban. (És érdemes megtekinteni ugyanezen alkotók nagy gyüjteményeit, mondjuk Egry Józsefét Badacsonyban, Ferenczy Károlyét  Szentendrén..)
    2. Gondolat. Milyen magángyûjtemények vannak ma Magyarországon? Milyen mecenatúra van ma hazánkban? Vannak-e ma szûk hazánkban olyan fanatikusok, akik családi életüket is feláldozva az utókornak gyûjtenek, hogy attól erkölcsi növekedést várjanak? Vagy csak családi "vállalkozások" Van Gogh-ok és magyar megfelelõik?
    3.Gondolat.Egy értékcentrikus életnek van folytatása. Jó lenne, ha ennek a kiállításnak is lenne folytatása- mondjuk a névadó testvérének, vagy akármelyik alkotónak, akire méltán lehetünk büszkék életmûvük teljességét látva..