Azokban az idõkben , amikor még boszorkányokban , varázslókban , gonosz lelkekben és mindenféle régi
istenben hittek az emberek , azokból az idõkbõl származik a varázskör gondolata . Koszorút fontak a szalmából , fûzfavesszõbõl vagy zöld fenyõágakból , és vörös meg aranyszín  szalagokkal díszítették.
A zöld a termés színe volt , a piros az életé , a sárga és az arany a fényé . A koszorú - vagy a kör - az örökkévalóság jelképe volt , és a varázserõé is , amely nem törik meg , nem múlik el . Azt tartották , hogy az ilyen " szent " koszorúkkal minden gonosz szellem elõl el lehet zárni a háza . Ez az õsi pogány varázslat idõvel feledésbe merült . Csak 1838-ban újította fel egy keresztény férfiú , Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész . Õ alapította az elsõ gyermekotthont Hamburgban . A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készíttetett , és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tûzött a csillárkoszorúba.  Ez a szép ötlet gyorsan követõkre talált más gyermekotthonokban is . De csak 1860-ban , Berlin-Tegelben született meg az a gondolat , hogy a fakarikát fonott fenyõkoszorúval helyettesítsék , és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tûzzenek rá , a négy adventi vasárnap jelképeként . Az elsõ világháború protestáns vidékein már minden családnál kigyulladtak az adventi koszorúk , de csak századunk ötvenes éveitõl vált mindenütt általánossá az adventi koszorú . Néhány évvel ezelõtt találta ki egy jó üzleti érzékû kertész , hogy felújítja az õsi szokást , és ajtókra és ablakokra akasztható kis koszorúkat készít . Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már , miért kör alakúak a koszorúk , de a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak.
 

anyaggyûjtés: Mikulástól Karácsonyig