A függesztékek, függeszthető díszek külön hangulatot varázsolnak meghitt, családi otthonunkba. Igyekezzünk készítésüknél az egyszerűségre, melegségre törekedni, de emellett a csillogást, a látványt természeti anyagok felhasználásával fokozzuk. Szalmakoszorú alapot készíthetünk, dróttal rögzíthetjük rá a különböző kellékeket. Különleges dísz a falevelekből ragasztott gömb, melynek tetejére ilexág, apró, piros almák kerülnek. A lelógó pl. aranyzsinórra tobozt, selyemfenyőt, tuját tehetünk. Díszíthetünk különféle örökzöldekkel, borostyánlevéllel, tobozokkal. Használhatunk színes szalagokat, gyertyákat, szárazvirágokat, előre elkészített kis dísztárgyakat /zsákocskák, szívecskék, egyéb alakzatok/, de alkalmazhatunk különféle műanyagból készített gyöngyöket, kisebb tárgyakat. Felfüggesztéshez színes szalagot, madzagot használunk.
Adventi koszorú
A várakozás örömét, a karácsonyra készülődés hangulatát emeli, ha lakásunkat már jó előre feldíszítjük az ünnepekre. Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival, egyszersmind viszonylag új is, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg, ahol reges-régóta december elején a falusiak fűzfavesszőből koszorút fontak, amelyet örökzölddel csavartak körül. Ez a szokás azután Európa más vidékein is meghonosodott. A gyűrű, a kör, a karika és a koszorú mágikus jelek, az örökkévalóság, a tökéletesség kifejezői. Ezért hitték azt őseink, hogy védekező varázslatra alkalmas tárgyak. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Johann Wichern hamburgi lelkész 1860-ban otthonának halljában a mennyezetre hatalmas fenyőkoszorút erősített, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy. Hívei hamarosan elterjesztették ezt a szokást, de az idők során, az egyszerűség kedvéért, az emberek csak négy gyertyát helyeztek el a koszorúra. A legelső adventi vasárnap egy gyertyát gyújtottak meg, a másodikon kettőt és így tovább. A gyertyákat vörös és arany szalagokkal díszítették, az élet és a fény jelképeivel. Később nemcsak a mennyezetről lógatták le, hanem a bejárati ajtóra, az asztalra, a tálalóra, a komódra is elhelyezték, nem gondolva arra, hogy mikor otthonaikat díszítik, valójában ősi varázslat hagyományait folytatják.
A meghitt karácsony mindannyiunk számára kivételes ajándék. Fontos, hogy szépen tudjuk ünnepelni. Ehhez hozzátartozik az ünnep színterének látványa is. A téli napforduló idején a friss zöldnövény jelképezi a megújulást. Az örökzöld tuja, a fenyő utánozhatatlan illatot áraszt a lakásban. Készíthetünk az ágakból koszorút asztalunkra. Elkészítéshez többféle alap alkalmazható. Készen kapható szalma-, moha-, drót- és fűzfaágból font koszorú. Az elkészítésnél meghatározó a gyertyák színe. Általában az arany, az ezüst, a fehér, a piros és a kék színek kedveltek. Dekorálásukkal és megfelelő abrosz kiválasztásával ízléses és elegáns koszorúkkal díszíthetjük nappali szobánk asztalát. Az utóbbi időben népszerűek a kellemes illatú, különböző színben kapható mézgyertyák.
A zöld színű mézgyertyák jól illenek a szalmából készült alaphoz. A fehér gyertyás asztali koszorú szépségét az alatta lévő csipkeabrosz hangsúlyozza. Összeállításhoz használhatunk ezüst gyöngyöt, apró ajándékdobozt, gömböket, tobozt, néhány levelet és szárított virágot. Ügyeljünk a kellékek elhelyezésére.
A tujából készült koszorúalapra hosszú arany gyertyákat tűzzünk. Hozzáillő szalaggal, tobozzal, eukaliptusz- és mahónialevéllel díszíthetünk.
Egy magában álló gyertyát is feldíszíthetünk egy szál tujával, egy darabka fakéreggel.
Egy cserépköcsög, váza vagy kaspó is alkalmas arra, hogy örökzöldekkel, termésekkel, piros kockás masnival ünnepivé varázsolja a szobát.
Magyarországon nem vált általános szokássá a karácsonyi virágvásár. Pedig ma már minden évszakban rengetegféle virágot vásárolhatunk. Kifejezetten erre az alkalomra borul virágba a karácsonyi kaktusz, gyönyörű a fehér és piros, sőt újabban a rózsaszínű mikulásvirág, a hibiszkusz. A vágott virágok közül a rózsa minden évszakban pompás dísze a lakásnak. Üveg padlóvázába állítva, néhány száraz vagy fenyőággal díszítve különösen dekoratív. A fenyővel díszített fehér tűszirmú krizantém apróvirágos kaspóba állítva is szép - illik konyhába, szobába.
/Kínai hibiszkusz, Mikulásvirág, Flamingóvirág, Begónia, Korallvirág, Orchidea/
Karácsonykor nagy jelentősége van az ünnepi asztal megterítésének. A néphiedelem szerint a karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott. Az asztal alatt szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve. Tettek ide gabonával teli kosarat is. Mára ez a hagyomány feledésbe merült. Az ünnepek alatt több időt tölt együtt a család. Szánjunk a terítésre is több időt.
Zöldre, pirosra festett cserepekbe, kaspókba nagyon szép díszek készíthetők. Mindegyik változatban a gyertyák színéhez igazítjuk a kellékeket. Pl. a piros cserepes dísz jól mutat mikulásvirággal, hímzett abroszon.
A szépen dekorált ünnepi asztal hangulatát fokozhatjuk a megfelelően, ízlésesen megtervezett, elrendezett terítékkel.
Mindig egyforma tányérokkal, leveses-, salátás-, pecsenyés- és süteményestállal terítsünk. A salátástál a tányér bal felső részéhez kerül. A poharak elhelyezési rendje megegyezik az italfogyasztás sorrendjével.
Az étkezés sorrendjében helyezzük el az evőeszközöket. Jobb oldalra kívülre tegyük a kanalat, majd a kést /éle befelé forduljon/, bal oldalra a villát. Felül van a desszerteskanál, illetve a süteményes villa helye.
A gyerekek asztalát zöld kartonból vágott fenyőfa alátéttel, szaloncukor formájú szalvétával, kis koszorúval díszíthetjük.
Reggelihez, uzsonnához való a piros műanyagtányér evőeszköz. Dísze a karácsonyi szalvéta, az almába szúrt égő gyertya, a piros almával díszített koszorú.
Különleges hatásokat érhetünk el a különös módon hajtogatott szalvétákkal. /dupla legyező, csúcsos legyező, tulipán, püspöksüveg/
Természetesen alkotásunk a megfelelően választott ünnepi ételekkel, italokkal lesz teljes.
A karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. De hasonlószokás más vidékeken is volt, csak nem fenyőágat, hanem termő ágat használtak erre a célra.
Az ünnepi este hangulatához hozzátartozik a szépen feldíszített fenyőfa. A díszítésnél ügyeljünk arra, hogy a díszek - ha már elhatároztuk, hogy "színben tartjuk" az ünnepi öltözetet - egymással harmonizáljanak. A hajdani szép szokás - amikor aranyra festett diókat tettek a fára - ma sem elvetendő. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti előnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetettagyag figurák valók. Gyermekes családok a macis, szalagos karácsonyfának örülnek. Különféle üvegből készült gömböket, figurákat is elhelyezhetünk a fenyőfán. A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyák fénye.
A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak,
csak a karácsonyfa fényei világítanak.
Gyertyaégetés helyett egyre többen részesítik előnyben a villanyégőket, elkerülve ezzel az esetleges baleseteket.
A karácsonyfa tetején elhelyezett csúcs vagy más dísz az est hangulatát fokozza.
Az aranydíszes fenyő soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítőelemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Piros masnikkal és piros gyertyákkal egészíthetjük ki.
A karácsonyi ajándékozás szokása nem új keletű. Már a rómaiaknál is szokás volt a téli napforduló alkalmából ajándékot adni. A középkorban a földesurak megajándékozták szolgáikat, hűbéreseiket. Szent Miklós püspök a legenda szerint három szegény leány ablakába egy-egy zsákocska aranyat tett, amelyből azok jól mentek férjhez. A XVI. Század óta december hatodikán a gyerekek ajándékot kapnak, karácsonykor pedig a kis Jézus hozza, ahogy születésekor ő is kapott aranyat, tömjént, mirhát a három királytól.
Az ajándékozás tulajdonképpen nem más, mint a szeretet adásának szimbolikus jelképe. Ajándékozni öröm, aki ad az másoknak szerez örömet és érezteti, hogy a másik nincs egyedül. Ajándék személynevünk is azt fejezi ki, hogy a született gyermek Isten ajándéka, szeretetének megnyilvánulása.
Ajándékot vásárolni igazi élvezet, de csak akkor, ha időben hozzákezdünk. Mindenkinek egyéniségéhez illő ajándékot válasszunk. Ha túl vagyunk a vásárláson, fordítsunk figyelmet arra, hogy milyen köntösbe öltöztessük, mielőtt a fa alá kerül.
Sokszor egy drága ajándéknak kevésbé örülünk, mint egy olyannak, amit saját kezűleg készítenek nekünk.
Másokra gondolni, távoli ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak képeslapot küldeni mindig örömöt jelent annak is aki küldi, s méginkább annak aki kapja. Annyi mindenre kell karácsonykor gondolnunk, előfordulhat, hogy megfeledkezünk az üdvözlőlapokról, vagy túl későn jut eszünkbe, és akkorra már igazán szép nem maradt. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, inkább magunk készítette lapokkal kívánjunk rokonainknak, barátainknak szép ünnepeket. A jókívánságoknak mindenki örül, ne feledkezzünk meg távoli rokonainkról, barátainkról, ismerőseinkről sem.
A karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb szokása a betlehemezés. Betlehemezni általában karácsony délutánján mennek a gyerekek - régen felnőtt férfiak is - és estig sorra járják az ismerős családokat. Otthon készített jelmezekbe bújnak, pásztorokat, angyalokat és a háromkirályokat személyesítik meg. A betlehemezés általában jókívánságokkal végződik, mire a háziak megvendégelik vagy megajándékozzák a betérőket.
A karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb jelképe, hanem a jászol. Jel a pásztoroknak, amikor keresik a Gyermeket. A karácsonyi esemény legbeszédesebb szimbóluma a jászol. Az első betlehemet Assisi idejében hozták be Magyarországra. Régi szokás szerint - Krisztus születésének tiszteletére - a templomokban is állítanak betlehemet. Egyes családokban még a fa alá is odahelyezik. A hagyományos betlehemben a Szent Családon kívül a pásztorok, a háromkirályok és az angyalok is jelen vannak. Kis kézügyességgel, némi pénzzel otthon is felidézhetjük a bibliai legenda színhelyét. A betlehemi jászol elkészítéséhez sokféle módon foghatunk hozzá. Készülhet textilből, bőrből, kerámiából, tűzzománcból, csuhéból, szalmából, fából, papírból, mézeskalácstésztából.
S ha mindezeket megvalósítjuk, felejthetetlen ünnepet szerezhetünk környezetünknek!
