Horváth József: (1894-1961) Már mint országossan imert festõ élte meg a felszabadulást. (1921-ben a mûcsarnok Esterházy-díját, 1928-ban a Székesfõváros díját nyerte el, 1938-ban Balló-díjat kapott.) A vízfestés virtuóza volt, aki az akvarellt, az olajfestés gazdag lehetõségeit fejlesztette. A látvány poétája, a régi Sopron hangulatának megidézõje, az egymásbafolyó, fátyolos formák szerelmese azonban mindig "teltebbet alkotott mint a látvány". Ezt annak köszönhette, hogy folyton ott fénylett, ott borongott az a szeretet, amit a táj, s az a lírai részvét, amit a szenvedõ kisemberek iránt érzett. Juhász Ferenc méltán írja festészetérõl: "Mélységes, tiszta, igaz, nagy mûvészet." 1945-50 között pesszimizmusáért sokan bírálják; képeit visszautasítják. "Mi lesz veled?" címû még 1945-ben festett képéért Munkácsy-díjat kap. Tanárnak is példaadó volt: õ bocsátotta szárnyára többek között Sebestyén Ferencet (1907-1972), Ákos (Jöger) Ernõt, Richly Emilt (1913-1944), Reicker Jánost, Szarka Árpádot stb.
    Ágoston Ernõ: (1899-1957) Egyaránt tökéletes volt az ecset és a karcoló tû, a szén és a kréta kezelésében. Hunyt szemmel rajzolta szülõvárosát. Az impresszionizmus híve volt; a hirtelen fölfénylõt, a pillanatba beleférõ szépség teljességét kereste. (Érdekes, hogy élete fõmûve mégis a kórházi búcsújáró templom freskója lett.) Szakmai sikerei (Állami Grafikai Nagydíj, 1924; a Székesfõváros díja, 1926) és organizátor hajlama révén sokáig a Képzõmûvészeti Kõr elnöke, majd 1955-tõl haláláig az újra önállóvá lett városi munkacsoport vezetõje.
    Mende Gusztáv: (1899-1963) nehéz életû szenvedélyes lobogású mûvész, aki szinte egész pályafutása során örökös kétségek között kûzdött az önmegvalósításért. A Nyugat-dunántúli tájfestés igényes képviselõjeként indúlt, de az ötvenes években fölnevelõ környezetének kétkezi munkásait, a Bécsi-dombi szõlõmûveseket is vászonra vitte. Mûvészete az utolsó években teljesedett ki. Mûvészete híd volt Sopronban a régi és az új törekvések között. A 45-ös korforduló önzetlen munkása nemes gesztussal köszönt el. Halála elõtt úgy rendelkezett, hogy életmûve javát Sopron kapja meg egy majdani városi képtár javára.