Jó Éjszakát!

                                                Sopron! hogyha rád gondolok,
                                                Elém tárul hûvös arcod.
                                                Hó fedi most hegykoszorúd,
                                                És te alszod békés álmod.
                                                A Tûztorony vigyáz reád,
                                                      Hûségváros - jó éjszakát!

Kissné Frühwirth Lujza

                                                 Sopron, te "hûsége város",
                                                 Hegyekkel, dombokkal határos.
                                                 Ódon utcáid ha járom,
                                                 Szép házaid csodálom.

                                                 Macskaköves utcák, ülõfülkés udvarok,
                                                 Régi korok emlékeit hordozod.
                                                 Tûztorony és templomok városa
                                                 Szeretem, ha felhangzik haragok dallama.

                                                 Löverek, fenyvesek, büszke erdõségek
                                                 Nagy melegben ti adtok árnyas menedéket.
                                                 Erdei források, ciklámen virága
                                                 Vize felfríssít, felüdít látványa.

                                                 Fertõ tó, Tómalom, nyári vigasságok,
                                                 Sopron sokarcú, szeretett város.
                                                 Ha majd megkérdezik ki akarok lenni,
                                                 A válaszom az lesz: egy büszke soproni.
 

                                                             Soproni Tavasz

                                                 A fás hegyoldal még kopár.
                                                 de kipp-kopp! - lassan kezdi már
                                                 asztalosmunkáját a harkály.
                                                 Kék ibolya, tõzike tarkáll
                                                 bokor tövében, ösvény mentén:
                                                 új gombok a tavai mentén.
                                                 A völgy ölében lomha, álmos
                                                 szeszekkel nyújtozik a város,
                                                 halk zsibongásába bele-
                                                 szúr a Tûztorony sípjele!

                                                                                                                Kerék Imre