A sport játék és versengés. A sport a latin disportare igéből származik, jelentése: széthordani. Átvitt értelemben: elszakadni valamitől - a hétköznapok gondjaitól, bajaitól - átlépni a játék, az öröm birodalmába. A francia megfelelője, disport, a fizikai és szellemi erőfeszítésekkel tarkított szórakoztató időtöltést jelenti. A sport olyan időtöltés, amely az egészség megtartásának a test erősítésének és az ügyesség fejlesztésének céljával is egybe van kötve, bizonyos tekintetben tehát testnevelő feladata van. A testedzés a sportoló egyén számára: a jobb közérzet, az egézség, a fizikai és pszichikai teljesítőképesség megszerzése, megtartása és fokozása érdekében végzett rendszeres sportmozgás. A testedzéseket rendszeresen végző egyén edzett lesz, azaz erős, szívós, ellenálló és nehézségeket leküzdő. Mint minden testierő kifejtésének, a sportnak túlzásba vitele is káros és veszedelmes lehet. A különböző testi ügyességek fajai szerint, v. a sporthoz használt eszközökhöz képest különféle sportnemek vannak, így a testierőt és az ügyességet különösen követelő sportok: gyaloglás, futás, ugrás, súlydobás, vívás, labdajáték, labdarúgás stb.;nagy jelentőségre emelkedett a lósport, a vízi sport,nevezetesen az úszás, evezés, vitorlázás. Sport lehet, ha főképpen szórakozásból űzik,a vadászat ; nagyobb erőt és ügyességet követel az utóbbi időben egyre divatosabb hegymászás. De a sporthoz számítjuk a testi ügyességet nem követelő rendszeres időtöltéseket is, a horgászást, sakkozást. A sporttal jár, hogy művelője az átlagosnál kiválóbb feladat végzésére törekszik, amit rendszeres szoktatás, erőfejlesztés, ú. n. training által igyekszik elérni. Minthogy a training józan és rendszeres életmódot kíván, ebben a tekintetben is a sportnak nagy nevelő hatása lehet. Megkülönböztetünk műkedvelő (amatőr) és hivatásszerű (professzionális) sportot; ez utóbbinak művelői a sportot rendszeres díjazásért végzik.
A megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás, testedzés, versenyzés 14 éves korig életszükséglet és a normális fejlődés feltétele.A sport kedvező hatással van az ifjú összfejlődésére.

A történelem előtti időkből fennmaradt barlangrajzok és régészeti leletek bizonyítják, hogy a primitiv körülmények között élő ősember egyik legfontosabb tevékenysége a testedzés volt. Minél mostohább viszonyok között élt az ember, annál nagyobb szüksége volt az erőnlétre, az állóképességre, a gyorsaságra és nem utolsósorban az ügyességre.A sportolás már az őskorban alakult ki. Az ősember menekült az állat elől —futás,ha egy árkot kellett átugrania —ugrás..
A sportolás kialakulása arra az időre tehető, amikor már nem az önfenntartás volt az emberek egyedüli foglalatossága.
A mezolit korszakban (kb. Kr. e. 8000-ig) ugyan vadásztak íjjal, de az íjászat csak Kr.e. 1150 körül vált szervezett sportággá. Közismert, hogy Homérosz is megörökített egy íjászversenyt az Íliászban, korábbi források alapján pedig tudjuk, hogy Kr. u. 300-ra az íjászat Genovában már kiterjedt sportág volt. A sportra vonatkozó legrégibb adatokat Kr. e. 2750-2600-ban találjuk, ezek a birkózást írják le. Küzdősportokat és női labdajátékokat örökítenek meg az egyiptomi Beni-Haszánkban a kb. Kr. e. 2050-ből származó falfestmények. Az ókori görögség testkultúrájáról már számtalan írásos emlék áll a kutatók rendelkezésére, a képzőművészeti alkotásokról nem is beszélve. A sportolás, a testkultúra története az antikvitástól kezdve napjainkig igen vaskos köteteket töltene meg.