Talpra magyar, hí a haza!
Itt az id?, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ?sapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk! |
A magyar név
megint szép lesz,
Méltó
régi nagy híréhez;
Mit rákentek
a századok,
Lemossuk a
gyalázatot!
A magyarok
istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink
domborulnak,
Unokáink
leborulnak,
És
áldó imádság mellett
Mondják
el szent neveinket.
A magyarok
istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb
a láncnál a kard,
Jobban ékesíti
a kart,
És
mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled,
régi kardunk!
A magyarok
istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem leszünk! |
