Korán reggel Petõfi maga mellé vette a Pilvax-kör ifjú vezérkarát. "Lelkesedéssel
      s a ors iránti bizalommal" siettek a Pilvaxba, Jókai a kiáltványt olvasta fel "én
      nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettõ riadó tetszéssel fogadtatott".
      Innen indultak szakadó esõben az egyetem felé. Az orvosi egyetem udvarában
      Jókai ismét fölolvasta a kiáltványt. Petõfi elszavalta a Nemzeti dalt. "Innen
      mérnökökhöz, ezektõl a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és
      lelkesedésben egyaránt percenként növekvõ sereg. A jogászok rohantak ki az utcára,
      hogy velünk egyesüljenek." Ismét a Kiáltvány, a 12 pont, a Nemzeti dal... Innen indult
      több száz egyetemista élén Petõfi, Vasvári, Irinyi, Jókai - a nyomdához. Tizenegy óra
      lehetett. Budán, a Helytartótanács méltóságai riadtan tanácskoztak. "Landerer
      nyomdája legközelebb vol hozzánk - olvassok tovább Petõfi naplójában -, oda
      mentünk... , hogy a sajtót lefoglaljuk. Megtettük ezt a nép nevében, s a tizenkét pontot
      és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítõ beszédeket tartottak...
      Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztottak szét a nép között, mely
      azokat részeg örömmel kapkodta." Attól a perctõl, hogy a sajtó felszabadult, s a
      "nyomtatványok ezrenként osztottak szét": a pesti nép lett a forradalom ütõereje. S az
      ifjúság elvegyült a nép között. Beleolvadt. "Délután háromra gyûlést hirdettünk a
      Múzeum terére, s a sokaság eloszlott." Eloszlott, hogy szétvigye a belvárosba, a
      külvárosokba a sajtó felszabadításának hírét és a forradalmasító nyomtatványokat. "
      A szakadó esõ dacára mintegy tízezer ember gyûlt a Múzeum elé." Ott állt a Múzeum
      lépcsõjén Petõfi, Vasvári, Irinyi mellett - Nyáry, a délelõtt még fejét csoválgató alispán
      ott Klauzál Gábor, aki 24 órával elõbb a forradalom elhalasztásának szószólója volt
      Már õk is a forradalommal tartanak. Az erõ már elég a pesti Városházának
      meghódoltatására. Oda indultak. Betódul a tanácsterembe a tömeg. Mát tizenötezren
      voltak. Hogyne írta volna alá a városi tanács, a vagyonos polgárok óvatos testülete a
     12 pontot? A polgármester aláírta a 12 pontot. Ezután a  húszezres tömeg Budára a
      Helytartótanácshoz vonult. A nép diadalmenetben hozta Pestre a jobbágyfelszabadítás
      apostolát, Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban este Egressy, a nagy nap tevékeny
      részese, Petõfi barátja szavalta zúgó lelkesedés közepette a Nemzeti dalt. A
      Városháza tanácstermében pedig megkezdte munkáját a forradalom vezetõ szerve,
      a Közbátorsági Választmány. Ott ültek össze, s készítették Nyáryval, Klauzállal
      együtt a további lépések tervét Petõfiék. Az elsõ az volt: felfegyverezni a népet,
      az ifjúságot. S szétküldött nyomtatványok útján tudatni az országgal a pesti
      forradalom diadalát.

      Mialatt még Pesten gyõzött a forradalom, a pozsonyi országgyûlés küldöttségével
      Bécsbe ért a  magyar gõzhajó. Soha ilyen fogadtatás Bécs magyar küldöteknek nem
      adott. Március 16-ról 17-re forduló éjszaka az udvari tanács a magyar követelések
      minden lényeges pontját elfogadta. Batthyány Lajost meghatalmazták, alakítson
      magyar kormányt. Az országgyûlés olyan reformtörvényeket dolgozhatott ki,
      amilyeneket jónak lát. 17-én délután Kossuth és Batthyány már a Pozsonyi Zöldfa
      fogadó erkélyérõl hirdették meg a magyar szabadság megszületését. E percben
      teljesnek látszott a gyõzelem.