Harc vagy alku?

Ki az erõsebb?


 


      Minden pillanatban várhattuk, hogy megindul az általános osztrák támadás. Eközben
      elvesztettük Erdély nagy részét. Délen ismét támadásba kezdtek a szerbek. Északon
      Galícia felõl jelentõs osztrák sereg indult ellenünk, Schlick parancsnoksága alatt. A
      Felvidékre betörtek a Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai is, hogy harcba
      toborozzák ellenünk az elégedetlen szlovák és rutén szegényparasztokat. Micsoda
      túlerõ!
 


Bem, a forradalmi háború népi vezére


 


      November elején megjött Magyarországra az az ember, kitõl, ha magunk nem tudtuk,
      megtanulhattuk, hogyan lehet ezt a háborút megnyerni. Bem József. Nagy kockázat
      volt egy ismeretlen embert, aki magyarul sem tudott, kinevezni a  magyar sereg élére
      Kossuth válallta a kockázatot és kinevezte Bemet az erdélyi sereg parancsnokává
      Néhány nap alatt rendbe tette a a megvert, szétzilált csapatokat. December 18-án az
      újjászervezett ki sereg már legyõzte Csucsánál az elbizakodott osztrákokat. 20-án
      megtámadta és megvarte Puchner fõ erõit. 25-ére igérte, hogy beveszi Kolozsvárt és
      be is vette. Ezzel kettészakította az erdélyi osztrák, román erõket. Tihucánál, a
      Kárpátok völgyei között 30 fokos hidegben ütközött Urbánnal, akinek ellenállása
      megtört és elmenekült Bukovinába. A Puchnerrel való leszámolás 1849
      elsõ hónapjaira maradt.
 


Görgey, a törvényes önvédelmi harc úri vezére

     December második felében Görgey, a magyar vezér, harc nélkül osztrák kézre
      engedte a már egyszer visszavett Dunántúlt. Az új évben átadta Windischgraetznek
      az ország szívét, Budapestet is! Sokan tartották árulónak, de voltak akik kiálltak
      mellette. Õ akasztatta fel Zichy Ödön grófot, kire rábizonyult, hogy Jellasicsnak
      kémkedik. Ekkor figyelt fel rá Kossuth. Hiába írta viszont neki Kossuth, a
      Honvédelmi Bizottmány elnöke, hogy a szabadságharcot úgy nyerhetjük meg, ha
      a rendezett fõsereget paraszti partizáncsapatok segítik. Kossuthnak igaza volt. Ezt
      Görgeynek is tudnia kellett. De õ nem a népet akarta gyõzhetetlen erõvé tenni.
 


A Dúnántúl és fõváros elvész

      December 13-án Windischgraetz megindította Bécs felõl a támadást. Görgey nem
      vette föl vele a harcot. Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány újrá és újra
      csatát parancsolt neki. Windischgraetz herceg ugyanolyan nyugodtan vonulhatott
      az ország szíve felé, mint három hónappal elõbb Jellasics. Egyetlen csatát vívott
      Mórnál, ahol Perczel veresége jelentett önbizalmat. Görgey egyre csak hátrált,
      Perczel, pedig a szétzilált csapataival nem vehette fel a harcot Windischgraetzcel
      szemben. 1848 utolsó napjaiban az országgyûlés és a Honvédelmi Bizottmány
      Debrecenbe tette át székhelyét. Január elsõ napjaiban Windischgraetz bevonult
      Budára, kezére került a Duna-Tisza köze is, aztán a Pest fölötti vidék, Gyöngyös,
      Eger városokkal... A Tiszántúlés és Erdély nagyobb része: csak ez volt
      már Magyarország.