Kivel ki ellen?

Jó-e még ma is, ami tegnap jó volt?

      Március utolsó napjaiban a bécsi udvar megkisérelte, hogy visszavegye amit 16-án
      ijedtében megadott. Pesten újra húszezer ember az utcán! Tömeggyûlés a Múzeum
      elõtt. Petõfi, Vasvári, Perczel az élen. A fiatalok lapja kiadja a jelszót: Köztársaságot
      akarunk! A pesti Közbátorsági Választmány összefogásra és fegyverkezésre szólítja
      fel a megyéket, vidéki városokat. Március 31-én a császár-király aláírt mindent, amit
      a pozsonyi országgyûlés követelt. Az új magyar kormány idõt nyert, hogy végrehajtsa
      a reformokat, megszilárdítsa a függetlenséget és a felkészüljön védelmére. Most
      Pozsonyban március utolsó hetében és április elsõ napjaiban lázas munka folyt.
      két hét alatt 38 törvényt öntöttek formába. A Felvidék megyéibõl szlovák
      parasztmozgalmakról érkezik hír. Zágrábból a horvát nemesség gyülekezését,
      Zimonyból, Újvidékrõl a szerb népgyûlések határozatait jelentik. Jó hirek, rossz hirek.
      Semmi sem biztos, semmi sem végleges. Gyõztünk-e valóban? Vagy az igazi harc
      ezután következik? S ha igen - ki lesz velünk, ki elenünk? Rajtunk is múlik, ha harc
      lesz, az ország népei melyik oldalon kelnek fel, fegyverrel, kaszával! Nincs egy
      perc veszteni való idõ! Öt bizottság dolgozik egyszerre, megfogalmazzák a javaslatot,
      azon melegében megszavazza az alsótábla, megszavazza a kezessé vált felsõtábla is.
      Készülnek a törvények, egyik a másik után. A forradalom folytatódik. A tömeg közt,
      a nemzetiségek közt most indul igazán. S a másik oldalon már szervezkedik,
      fegyverkezik az ellenforradalom. Két tûz között a magyar országgyûlés, a magyar
      kormány.

Választások, veszélyes helyzetben

      Az osztrák udvar, az arisztokrata reakció jól kihasználta a március óta eltelt három
      hónapot. Az új magyar kormány rosszul használta fel. Nem lépett szövetségre, amig
      tehette volna, sem az európai forradalmi erõkkel, sem az ország elégedetlen
      nemzetiségeivel. A bécsi fõúri politikusok ügyes engedményekkel magukhoz láncolták
      az osztrák polgárságot és az osztrák, cseh, galíciai ukrán parasztok módosabbjait.
      Windischgraetz júniusban leverte a prágai felkelést. A cseh polgárok az császári udvar
      mellé álltak. Windischgraetz hadsereget toborzott osztrák és cseh parasztokból;
      Radetzky serege kipihenve az olaszországi vereséget új erõre kapott. A régi Magyar
      Királyság határain belül, véglegessé lett az elszakadás. A horvátok nyíltan
      készülödtek ellenünk. A szerb határõrvidék parasztsága nem engedelmeskedett
      az új magyar kormánynak. Erdélyben véres polgárháború készült. A Felvidék is
      megmozdulóban. A szlovákoknál is bármikor kitörhetett a magyar ellenes felkelés.
      Ellenséges gyûrûbe kerültünk. Magunkra maradtunk. A márciusi ifjak túlságosan is
      hittek a szabadság önmagától érvényesülõ erejében. Ezért nem szerveztek
      erõs pártot. S ezért nem lett legtöbbjük még képviselõ sem. A márciusi ifjak
      tudatták, hogy más párthoz tartoznak, mint a reformbarát birtokos urak. Ezt a
      pártot nekik kellett volna megcsinálni - de nem tették.