Országgyűlés

Az országgyűlések rendje

. Az 1820-as években a magyar rendi országgyulés alsótáblájába az 52 magyarországi vármegye 2-2 követet küldött, akiket elláttak ún. követutasítással, mely a vármegye álláspontját tartalmazta az egyes politikai kérdésekben. Az országban csak a nemesek rendelkeztek választójoggal. Az országgyulés kezdete elott pár hónappal a vármegyékben kezdett kirajzolódni, hogy a különbözo nemesek csoportjai kiket látnának szívesen a követek között, s ezek alapján kialakultak a pártok, majd megkezdodött a „korteskedés". A követjelöltek sorra meglátogatták a tekintélyes és befolyásos urakat, s azon voltak, hogy jó benyomást tegyenek magukról. A választás napján a vármegye szinte összes nemese megjelent a vármegyeházán és a szavazóbizottság elott letette a voksát. Egyes követjelöltek a szegény, bocskoros nemeseket leitatással állították maguk mellé, de ez a szokás csak az 1840-es években vált általánossá. Az országgyulés Pozsonyban ült össze - immár háromszáz éve-, s a királyi javaslatok meghallgatásával kezdodött. Az alsótábla határozatát „üzenet" formájában küldték át a felsotáblára, hogy ott is megvitassák. Nemegyszer 10-15 üzenetváltásra is sor került. A mindkét tábla által elfogadott „felirati javaslat" ezután mehetett csak a király elé szentesítésre. Ez a folyamat lelassította a törvényalkotást és évekre elhúzta az országgyulések idejét.