Délvidék

Délvidéki harcok

. A május 15-i karlócai szerb nemzeti gyulés kimondta a szerb nemzet szabadságát és függetlenségét a Habsburg-ház és a magyar korona kötelékében, követelték a szerb vajdaság (Vojvodina) létrehozását. Május 20-tól megkezdodött a fegyveres harcra való felkészülés a bécsi udvar hallgatólagos támogatásával. Három terület szolgált bázisul a felkeléshez: Szerémség (Karlóca), Bánság (Perlasz), Bácska (Temerin). A szerb határorök révén fegyverekhez jutottak, a szomszédos Szerb Fejedelemségbol önkéntesek növelték a magyarországi szerbek táborát. Ezek az önkéntesek fanatizmusukról voltak hírhedtek, s megismertették a vidék magyar, német és román falvait a népirtás szörnyuségeivel. Az elso fegyveres összecsapásra 1848. június 12-én került sor Karlóca mellett, ahol a péterváradi helyorség 1100 katonája visszaszorította a 15000 fos szerb sereget. A környezo megyék frissen felállított nemzetorei adták a déli védvonal fo haderejét, számuk augusztus közepére elérte a 45000 fot.A legnagyobb gondot a szerbek által eroddé átalakított Szenttamás nevu település okozta. A magyar honvédek elso ostroma Szenttamás ellen július 14. és augusztus 21. között volt. Az ostrom utolsó szakaszát maga Mészáros Lázár hadügyminiszter irányította, de semmilyen eredményt nem ért el. Ezt követoen a magyarok többször intéztek támadást Szenttamás ellen, végül 1849. április 3-án Perczel Mór vezetésével elfoglalták.