I. Ferenc József

I. Ferenc József

. A tizennyolc esztendos Ferenc József 1848 december 2-án - menekülés közben - Olmützben lett a birodalom császára. Elso személyes politikai tapasztalata éppen a forradalom: népei lázadása az uralkodó ellen. S ebbol a tanulság számára: a hadsereg és a katonailag szervezett bürokrácia hatalma a Monarchia egyedül biztos támasza. A hadsereg Ferenc József részére az emberi- társadalmi kapcsolat ideálja. A katonai hierarchia mindenki számára pontos, áthághatatlan helyet szab, s az egyén személyiségének nem enged teret. A fiatal uralkodó irtózott az egyéniségektol, akik mást akartak, mint amit a hivataluk megkívánt. Mindenki végezze a maga dolgát, ne legyenek kötelességével össze nem függo nézetei. Az abszolút uralom hozzászoktatta a fiatal császárt, hogy birodalma népeit egyszeruen uralma tárgyának tekintse. Nehéz megérteni, hogy bár ismerte a monarchia több nemzetének nyelvét, de történelmük, hagyományaik és szokásaik iránt alig érdeklodött. 1848 éppen a sok nemzet együttélésének konfliktusát hozta felszínre, ám a megoldás Ferenc József számára kézenfekvonek látszott: a hadseregbeli egyetértést kell a civil életben is megteremteni. Az uralkodó a maga környezetében csak olyan emberekkel találkozott, akik számára a 19. századi modern nézetek ellenszenvesek voltak és idegenkedtek a polgári osztályoktól. A kor politikai irodalmát, az újságokat csak aktaszeruen összeállított sajtószemlékbol ismerte, amiként csak az a birodalom létezett a számára, melyet a miniszteri íróasztalok mellett aktákba foglaltak. A népszeruség elso fénynyalábja csak Erzsébettel kötött házassága után veszi körül a császárt.