Győzelem Szolnoknál

Győzelem Szolnoknál

. Perczel tábornok a Mórnál elszenvedett vereség után kettozött elszántsággal szervezte újjá seregét. Ebben a munkájában nagyszeru támogatást kapott a Debrecenbe költözött magyar kormány elnökétol- Kossuth Lajostól. Január derekán már tekintélyes hadero -15.000 ember és 40 ágyú állt ort a Tisza balpartján. Perczel égett a vágytól, hogy a Mórnál elszenvedett csorbát kiköszörülje és január 22-én elindult Szolnok bevételére. Csapatát két részre osztotta, a foerovel maga készült támadásra, míg a másik részleg Kazinczy ezredes parancsnoksága alatt Tiszabonél átkelve az osztrák sereg hátába került. A várost 12 vasas század és ugyanennyi ágyú védte, és nem is gondolták, hogy a magyar csapatok támadni merészelnek, így a szolnoki hidat csupán néhány ágyúval egy lovasszázad orizte. A ködös, szitáló esos napon az elonyomuló sereg minden erejére szükség volt. A déli órákban azonban, amikor az elso osztálynyi huszár a ködbol elotunt, a híd védoi ágyúikat hátrahagyva hanyatt homlok menekültek be a városba. Az épp ebédelo Ottinger generális riadót fúvatott és a város szívében kemény kézitusa fejlodött ki, melyet ágyúmoraj kísért. Nem sokáig, mert a város túloldalán fergeteges „Éljen a haza!" kiáltás hangzott fel a Kazinczy hadosztály honvédei ajkán. Erre a szolnoki nép is nekibátorodva támadt a vasasokra, akik Abony irányába menekültek. Vezérük még egyszer megpróbálta ugyan megállítani az üldözo sereget, ám Kazinczy ezredes huszárainak rohama elol kénytelen volt Albertirsáig hátrálni, nagy riadalmat keltve ezzel Windischgrätz budai fohadiszállásán.