Tömös

 

A Tömösi-szoros kapuja

Harc a szorosban

. A nagyszebeni és brassói gyozelem után megtisztult Erdély a cári csapatoktól. A Havasalföldre kiszorult cári sereg a három hónap pihenot a csapatok feltöltésével és megerosítésével töltötte, majd 25.000 fore növekedvén megindult, hogy a Tömösi-szorosnál Erdélybe törjön. Ez a szoros olyan szuk, hogy helyenként két szekér sem fér el egymás mellett . Bem háromszoros torlaszt emeltetett és 1.500 honvédet 3 ágyúval állított a torlaszok mögé. A június 19-én megindult az orosz hadat a maroknyi védosereg magyaros ágyútuzzel fogadta. Reggel nyolc órától délután ötig tartott a viadal, ám a túlero sem bírt a torlaszt védo párszáz székely honvéddel. Kiss Sándor a kerület hadparancsnoka értesülvén a támadásról 2.600 emberrel és újabb 3 ágyúval sietett a szorosba. Másnap hajnalban, amikor felzendült a cári gyalogság csataordítása már o állt a magyar sereg élén. Hajnaltól délig dörögtek az ágyúk és roham rohamot követett. Lüders tábornok dúlt-fúlt haragjában, ám szemtol-szemben nem bírt tért nyerni egy tapodtat sem. A viadal hevében Kiss ezredest elobb a balkarján, majd a combján lövés érte. Ez utóbbira lefordult a nyeregbol, de feleszmélve, hogy a pánikot megelozze egy székre kötözteti magát, s karddal a kezében úgy vezényli tovább katonáit. Azok látván a vezér hosiességét maguk is újfent megacélosodtak, s küzdöttek, mint egy-egy oroszlán. Lüders látva, hogy dicso serege itt vérzik el, cselhez folyamodott. Fölfogadott két román pásztort, s azok vezetésével hegyi ösvényeken a magyar sereg háta mögé került. A két tuz közé szorult védoket maga Kiss ezredes küldte el, hogy vágják át magukat, amíg lehet. O maga a fogságba esése után megmérgezte magát. Így fejezte be életét Bem egyik legvitézebb parancsnoka, a szabadságharc bajnoka.

Előző - Budavár Következő - Segesvár drámája