Segesvár

Segesvár drámája

. Ebben a szép völgyben, az erdo borította hegyek lábánál, a csörgedezo Küküllo vize mellett 1849. július 31-én három nagy dolog történt: itt semmisült meg Erdély szabadsága, itt hunyt le Bem fényes dicsosége, és itt tunt el a magyar nép koszorús költoje, a forradalom és szabadságharc lánglelku lantosa: Petofi Sándor. A néma hegyek, a zúgó erdok sok érdekeset mesélhetnének, ha szólni tudnának. Hol bukott le holtan lováról az elso ágyúlövést követoen Szkarjatyin orosz tábornok, melyik árokban hevert Bem észrevétlenül a feldolt kocsija alatt késo éjszakáig, hogyan szúrták le a kozákok Petofi Sándort, hol esett el Zeyk Domokos hosi tusája végén önmagát meg nem adva, inkább fobe love. Ez a völgy a legendák völgye. Hiszen e téren teljesült be a majd hároméves költoi jóslat és kívánság, amit Petofi az utolsó szálláshelyén a házikisasszony kérésére még a csata reggelén is elszavalt:
...
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül,...
...
A hosöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

Így lon. És a gyászos emléku völgyben a nagy idok emlékét orzi a kooroszlán és a turulmadaras kooszlop, vigyázva az elesett és eltemetett, ismert és névtelen hosök örök álmát.

/Jókai Mór és Illyés Gyula nyomán /