Ismertesse az 1848-49-es Magyar Szabadságharc történetét
. A párizsi forradalom híre 1848.
március 1-én Pozsonyba érkezik. Kossuth március 3-án az
alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában
jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári
reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom
egészének. Ezt az alsótábla el is fogadta. Az udvar az
országgyűlést fel akarja oszlatni, hogy időt nyerjen István
nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki
összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti
radikálisokhoz fordult. Március 13-án Bécsben kitört a
forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a
főrendek elfogadták. Kossuth 200 emberrel és 2 gőzhajóval
Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is
meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax
kávéházban a 'márciusi ifjak' elhatározták, hogy
követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot.
Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esőben. A
helytartótanács elfogadott minden követelést. A bécsi udvar
rákényszerült, hogy a magyar országgyűlés határozatait V.
Ferdinánddal jóváhagyassa. A törvényeket a király április
11-én ünnepélyes keretek között szentesítette. Megvalósult
az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz
kötötték, megszűnt a cenzúra. Batthány Lajos, az Ellenzéki
Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök április elejére
megalapította kormányát. A miniszterek többsége az
Ellenzéki Párt vezetőiből közül került ki. Deák Ferenc az
igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a
vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés és
iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a
közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter lett.
Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, majd Kossuth
július 11-i javaslatára az országgyűlés egyhangúan
megszavazott 200 ezer katonát.
A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A
mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet
nélkül részt vettek. A túlnyomó részben nemzetiségek lakta
országrészek nemzetiségi mozgalmai is paraszti
követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is
volt, akik követelték az őket megillető hasonló jogokat. A
Batthány-kormány azonban arra az álláspontra helyezkedett,
hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A
nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak.
Délvidéken júniustól egymást követték a véres
összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban
Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. A
horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a
magyar vezetés, de az erős horvát mozgalom nem érte be
ennyivel. Az események itt is fegyveres összeütközés felé
fejlődtek.
Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy
és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi
minisztériumokba. Batthány és Deák további engedményekre is
hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket.
Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az
újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsájtását.
Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a
szőlődézsmát. A liberális nemesség az önkéntes alávetés
helyett az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek,
Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, lemondtak.
Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő
kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi
Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth.
Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer
főnyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar
csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek
kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt.
Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a
város határában erődítési munkák folytak. Az udvar által
teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyűlés
által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A
hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett
országgyűlési küldöttek arra kényszerítették Móga
altábornagyot, a főparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics
seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és
Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg
vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre.
Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át
elhagyta az országot.
Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s
Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour
hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ
mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország
ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése
miatt.
Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október
30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított
császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték
a magyar erőket.
1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18
éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá
és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári
fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele
szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr
vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste, s
elfoglalta Kassát és Miskolcot. Puchner szebeni
főhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgei Pozsony
térségéből Pest felé húzódott harc nélkül. Perzel Mór
december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz
seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A pesti
haditanács a Debrecenbe vezető út védelmét Perczelre bízta.
Görgei Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát
fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától.
A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is
átköltözött Debrecenbe. Batthány és Deák Bicskén
felkeresi Windischgrätzet. Ő azonban Batthányt egyáltalán
nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz
feltétel nélküli megadást követelt.
Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra
visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án Marosvásárhelyen,
január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber
vereséget szenvedett tőle. 1849. február 5-én Guyon Richárd
hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György
Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte
Windischgrätz elővédjét Szolnokról.
Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki a magyar sereg
fővezérévé. Dembinszki 1849. február 26-27-én Kápolnánál
ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgei
az elégedetlenkedő tisztek élére állt, s Dembinszkinek
megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén
látta, hogy mindenki Görgei mellett áll, s Dembinszkit
alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor
Görgeire bízta a fősereget.
1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki
(oktrojált-kényszerített), melyben Magyarország elveszti
függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerű
tartományként sorolja be.
1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte
Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én
Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én
Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án
Komáromnál aratott győzelmet. A Isaszegi ütközet után Bécs
leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt
több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul.
1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta A
Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.
Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i
kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi
támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau
vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg
csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták
azt a tervet, hogy először dél-keleten verik ki az orosz
csapatokat, majd nyugaton a császári erőket. Kossuth
Dembinszkit nevezi ki a fősereg élére. Bem július 31-én
Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül.
Kossuth Dembinszkit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus
9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar
fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen
harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat
Görgeinek. Görgei a világosi-síkon augusztus 13-án a
feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres
seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta
a várban tartózkodó katonai és polgári személyek
bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október
2-án. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet.
Pesten agyonlőtték Batthányt. A várfogságra ítéltek száma
megközelítette a négyszázat.