Mi történt 1848. március 15.-én Budapesten ? Mi történt 1848. március 15.-én Budapesten ?
Márciusig
a maradi képviselők elutasították a haladók
legfontosabb követeléseit: a közteherviselést és a
jobbágyfelszabadítást. A párizsi forradalomról
érkező hírek után Kossuth új
követeléseket terjesztett elő: 1848. március 15. Forradalom Pesten A 14-én este a bécsi forradalomról érkezett hír növelte a Pilvax fiatalságának elszántságát, hogy a "12 Pont" szövegét mihamarabb megismertesse a főváros lakosságával.
Arról azonban ezen az estén még nem határoztak, hogy ezt miként valósítsák meg. Csak azt tudták, hogy nem szabad az időt vesztegetniük. 15-én reggel azután Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszki Gyula megbeszélése alapján a "12 pont" eredeti, az országgyűléshez intézett bevezetését megváltoztatták. Helyette egy kiáltványt készítettek, amely fellépésüket indokolta meg a leendő hallgatóinak. A pontok szövegét változatlanul hagyták. Ezt a kiáltványt azután felolvasták a Pilvaxban összegyülekezett fiataloknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írt költeményét a "Nemzeti Dalt", amelyet eredetileg a március 19-re tervezett reform-lakomára szánt.
A Pilvax ifjúságának kis csoportja ezt követően az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz (a mérnökökhöz), innen a jogászokhoz vonult. Mindenütt elhangzott a kiáltvány és a pontok szövege, s Petőfi elszavalta költeményét. A jogászok csatlakozásával megnövekedett tömeg, amelyet az utca népe is követett (kb. 2000-ren), Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához
amely a Hatvani utca (ma: Kossuth Lajos utca) és a Szép utca sarkán volt. Az ifjúság vezetői által kidolgozott terv ugyanis arra irányúlt, hogy cenzori engedély nélkül nyomtatják ki a "12 Pontot", ezzel fejezve ki elszántságukat, s egyben így valósítják meg szándékukat, hogy követelésüket megismertessék a közvéleménnyel. A nyomdánál a fellépés sikeres volt. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a nyomdagépeket, s Landerer utasítást adott a személyzetnek a "Nemzeti Dal" és a " 12 Pont" kinyomtatására. A tömeget, amely az eső ellenére türelmesen várakozott, közben az ifjúság egymást váltó szónokai tájékoztatták. Nem volt még dél, amikor a két röplap - a szabad sajtó első termékei elkészültek és azt az időközben tovább növekedett sokaságnak kiosztották. A merész fellépés tehát sikerült. Megvalósult Petőfi célkitűzése, hogy "logikailag a forradalom első lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót". Ez a lépés nem volt mentes a kockázattól, hiszen a nyomda épületével szemközt nyíló kis utcában, ahol a vármegyeháza is található, ott magaslott mintegy kétszáz méterre a Károly-laktanya. A riadóztatott katonaság percek alatt a helyszínre érkezhetett volna és szuronyt szegezve szétoszlatja a tömeget. A bécsi események híre azonban megfélemlítette a hatóságokat. Így a Helytartótanács utasította ugyan a városi hatóságot, hogy a mutatkozó rendzavarások kapcsán erélyesen, de ugyanakkor "ildomos és előrelátó vigyázattal" intézkedjék, de maga nem tett lépéseket, hogy a katonaságot a budai főhadparancsnokság kivezényelje. Mint később kiviláglott, ennek nem csupán a politikai és katonai vezetés zavara volt az oka, hanem az is, hogy a Károly-laktanyában olasz katonaság volt, s az rokonszenvvel figyelte a lakosság mozgalmait. A siker felbátorította a kezdeményezőket, akik délután 3 órára a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést hírdettek. Itt született az elhatározás, hogy a hír szerint a rendkívüli helyzet miatt összehívott városi közgyűléshez vonulnak, s azt felszólítják a "12 Pont" elfogadására. A városházához vonulva az ifjúság vezetőihez csatlakozott Nyáry Pál és Klauzál Gábor is. Csatlakozásuk oka az volt, hogy az előző napon még ellenzett azonnali fellépés sikereit látva, annak esetleges radikalizálódását megakadályozzák. Jelenlétük ugyanakkor megkönnyítette a városi tanács helyzetét, hiszen a népgyűlés küldöttségében ily módon tekintélyes személyek is megjelentek. Igaz, a tanácsterembe beözönlő tömeg enélkül is kikényszerítette volna a "12 Pont" elfogadását. A város közgyűlése azonban nemcsak a "12 Pontot" fogadta el, hanem választmányt küldött ki, amely a Helytartótanácshoz továbbítja a követeléseket. Ennek indulása előtt azonban a városházához érkezett Almásy Móricz gróf, aki előző napon indult Pozsonyból a nádor m,egbízásából, s beszámolt arról, hogy az országgyűlés küldöttsége aznap vitte a felirati javaslatot Bécsbe. Másrészt tolmácsolta a Helytartótanács üzenetét, hogy kész az engedményekre, de a tömeg ne vonuljon át Budára. Ezt a kívánságot nem lehetett teljesíteni, de azt igen, hogy a városházán már megválasztott választmány terjessze az egyre inkább növekvő tömeg jelenléte miatt inkább követeléseknek, mint kívánságnak minősíthető pontokat. Zichy Ferenc gróf, a Helytartótanács elnöke fogadta a hatalmas tömeg kíséretében érkező választmányt, amelynek vezetői: Nyáry Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere, és Klauzál Gábor adták elő a kívánatokat. A bécsi fejlemények miatt megzavart, s a felvonuló sokaságtól megfélemlített Helytartónaács elfogadta az eléje terjesztett követeléseket. Ezek között az első a cenzúra azonnali eltörlése volt azzal a kikötéssel, hogy a sajtótörvény megszületéséig egy, a köz bizalmát élvező, s a Helytartótanács által kinevezett bizottság látja el a sajtó ellenőrzését. A második, kétségtelenül a legnagyobb jelentőségű engedmény az volt, hogy a Helytartótanács kijelentette: a katonaság nem fog a rend fenntartásába avatkozni, hanem az a pesti polgárőrség feladat lesz, amelynek számát - mint nemzetőrséget 1500 fővel fogják szaporítani. Végül sikerült kieszközölni, hogy a sajtóvétség miatt fogvatartott, de még el nem itélt Táncsics Mihályt - igaz, Nyáry kezessége mellett - szabadlábra helyezzék.
A kiszabadított Táncsicsot diadalmenetben vitték Pestre. Nem is lehetett ennél méltóbb befejezése annak a napnak, amely a sajtószabadság tettleges megvalósításával kezdődött, mint hogy a magyar törvények által nem is ismert cenzúra áldozatát kiszabadítsák budai börtönéből. A márciusi ifjúság bátor fellépése tehát eredményes volt. Vér nélkül, minden rendzavarás nélkül komoly eredményeket ért el, hiszen a Helytartótanács tudomásul vette a pesti városházán megalakult Rendre Ügyelő Választmány létrejöttét, s azt, hogy ez a testület vállalja magára a főváros rendjének megőrzését. Igaz, a tizenhárom tagú választmányban a radikálisoknak valójában csak három képviselőjük volt (Petőfi, Vasvári, Irányi), de a fiatalok súlyát növelte az egyetemisták sorából szerveződött, vagy az értelmiségiek vezetése alatt álló, gyorsan szaporodó nemzetőrség is. Március 15-e igazi jelentősége azonban nem szűkíthető le a főváros "meghódítására", arra, hogy meghátrálásra késztette a Habsburg-uralom legfontosabb hazai politikai szervét, a Helytartótanácsot. A márciusiak sikere hamarosan Pozsonyra és Bécsre is hatással voltak. A győztes pesti forradalom megkönnyítette az országgyűlés küldöttségének bécsi útját. Az uralkodó és az udvari tanács meghátrált, elfogadta a Kossuth által előterjesztett országgyűlési határozatokat. Kinevezte az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost, az ellenzék egyik főrangú vezetőjét. Rövidesen létrejött a főleg reformpárti politikusokból álló független magyar kormány.A magyar küldöttség így eredményesen térhetett vissza Pozsonyba, ahol lázas munka kezdődött. A maradiak tábora, mely 25 éven át minden komoly haladást akadályozott, ezúttal megrémült az eseményektől, és egy véres forradalomtól rettegve mindent jóváhagyott. Az országgyűlés alig két hét alatt 31 törvényt fogalmazott meg. Ezeket április 11-én a király - V. Ferdinánd - jóváhagyta, és aláirásával szentesítette.
Az első felelős magyar minisztérium tagjai:
|
