Sopronba nem Pestről, hanem Pozsonyból érkezett meg a forradalom híre. Az évtizedekkel később íródott Geiger-krónika egyenesen a 12 pont meghozataláról beszél. Ez a megállapítás azonban így nem állja meg a helyét. Több mint valószínű, hogy gróf Széchényi János a felirati javaslatot hozta magával Pozsonyból, az utolsó rendi országgyűlésről. Ennek pontjait március 15-én késő délután a Széchenyi-palota előtt ismertette a gróf - német és magyar nyelven, az összegyűlt tömegnek. Beszédét gyakran szakították félbe az ellenzéket, a népet és a szabadságot éltető közbekiáltások. A líceumi ifjúság nevében Csengey Endre köszöntötte Széchényit. Majd a diákok fáklyás felvonulással tisztelegtek az örömhír hozója előtt. A közcsend biztosítására, a polgári vívmányok védelmére - vidéki városaink közül elsőnek - Sopronban alakult meg a nemzetőrség 1848. március 16-án. A város további polgárőrsége egyetlen nap alatt alakult át új, fegyveres testületté. Parancsnoka az a Pfeiffer Péter ezredes, aki hamarosan a város polgármestere lett. Az első ránk maradt hirdetményt is ezen a napon adta ki az ,, Ideiglenes Állandó Választmány”. Ebből idézzük: ,,.... Legyen felejtve minden mi történt kisebb tusáinkban. Most a hazának nagy érdeke méltán megvárja, hogy benne egyesüljön minden erő, minden tehetség!...” A pesti vér nélküli forradalom híre 16-án délután érkezett meg városunkba. Ennek hatására a líceumi ifjúság ismét megmozdult; a diákok nemzetiszínű szalagokkal díszítették fel, mécsesekkel világították ki az iskola épületét. Március 22-én hirdetmények adták mindenki tudtára az új törvényjavaslatokat. Mivel az első napokban figyelmen kívül hagyták a vagyoni cenzust, a korábbi polgárőrség létszáma megduplázódott. Március 24-én 706 fő volt a nemzetőrség létszáma. Rá két napra ideiglenes tisztválasztás zajlott le a Casino nagytermében. A soproniak a városi közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében hat századot állítottak fel. Ideiglenes főparancsnokká gróf Széchényi Jánost, a legnagyobb magyar unokatestvérét választották. A tisztikarban csupa német ajku tehetős soproni polgár, elsősorban kereskedők és tisztviselők nevét találjuk. Ugyanezen a napon Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész gyújtó hangú beszédében a szólásszabadságot éltette hívei előtt. Az evangélikus Líceum tanulóifjúsága - élén a teológusokkal - saját soraiból kiállította a líceumi VII. századot. Tisztikara egy tanárból és három diákból állt. A tanár Müllner Mátyás, a három diák Kropf Endre, Krenosz Endre és Rupprecht Mihály volt. A század létszáma 160 főre rúgott. Március 29-én Batthány miniszterelnök rendeletére, a felmerülő aktuális ügyek gyors inrtézésére 59 fővel megalakult a ,, Biztossági Választmány”. A választmány élére Martini Frigyes polgármester került. Március 31-én a líceumi VII. századból 72 fő kapott szuronyos puskát. A legégetőbb gondot azonban a nemzetőrség számára a fegyverek hiánya jelentette... Ezután még kilenc lázas hónap következett. Bár Sopron 1848 decemberében császári kézre került, legderekabb fiai ott küzdöttek, véreztek a szabadságharc csatáiban szinte az ország minden pontján. Közöttük volt a muraközi harcok hőse, Ihász Rudolf és Murmann Sámuel, a szabadságharcot követő megtorlások egyik első vértanúja. Mindkettőjüket az ősi soproni Líceum nevelte.