|
A
Jövő?
Mi is az a Jövő?
Részletek Szt. Ágoston
Vallomások c. muvének XI. könyvébol
XII. Fejezet
A teremtett ido elott nem létezett ido
15. Ha azonban valaki visszabolyong elképzelt idokön kóbor
csapongással és elcsodálkozik, hogy Te mindenható
Isten, világ Alkotója és Fönntartója, ég és föld
alkotó muvésze, tartózkodtál eme roppant alkotástól
a teremtés elott annyi mérhetetlen századokon keresztül:
szedje össze magát és kapjon észbe, mert csodálkozása
hamis alapra épül.
Hogyan is iramodhatott volna annyi korszak tova, ha Te még
meg nem teremtetted oket? Hiszen Te minden korszak Szerzoje
és Alapítója vagy. Milyen idok lehettek volna, ha nem
toled kapták létezésüket? Miképpen sodródtak volna
tova, ha soha sem léteztek? És ha minden idok Alkotója
vagy, de az ég és a föld teremtése elott volt már
valami ido, miképpen állíthatnánk, hogy tartózkodtál
a munkától? Te alkottad magát az idot, így nem
iramodhattak tehát korszakok tova, amíg az idot te meg
nem tremtetted. Ha pedig az ég és a föld elott nem létezett
ido, fölösleges a kérdés, hogy mit muveltél akkor?
Hiszen nem volt még "akkor", amikor ido nem létezett.
16. Nem idoben elozöd meg az idot, mert így nem eloznél
meg minden idot. Ámde minden múlt elott ott jársz Te
fölséges örökkévalóságod szüntelen jelenével és
fölébe magasztosulsz minden jövendonek, mert azok jövok,
és ha megérkeznek, máris múltba hullanak, "Te
azonban ugyanaz maradsz és éveid el nem fogynak".
Nem fogynak és nem érkeznek éveid, ámde a miéink
fogynak és jönnek is, hogy végül megérkezzék
valamennyi. Összes éveid együtt vannak, mert
mozdulatlanul állnak. Nincsenek érkezoktol eluzött
távozók, mivel el nem múlnak. A mi esztendoink akkor
lesznek majd teljesek, ha már teljesen nem lesznek.
A Te éveid: egy nap. Napod: nem napról napra, hanem örökös
ma, mert mai napod nem ád holnapnak helyet, s a
tegnapira sem következik. A mai napod örökkévalóság.
Azért nemzetted Magaddal Egy Öröknek, Akinek így szóltál:
"A mai napon nemzettelek téged."
Te alkottál minden idot és minden ido elott te létezel.
Nem volt sohasem ido, melyben ido még nem volt.
XIV. Fejezet
A három különféle ido
17. Tehát nem volt ido, amelyben valamit nem cselekedtél,
hiszen Te alkottad magát az idot. És nincs Veled örök
ido, mivel Te megmaradsz, ha pedig maradna az ido is, már
nem lenne ido.
Mi az ido?
Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden? Megérti
valaki gondolatai mélyén legalább annyira, hogy szóban
kifejezze? Pedig csevegéseink során semmit sem emlegetünk
olyan megszokott ismeros gyanánt, mint éppen az idot.
Értjük, ha kimondjuk a szót. Értjük akkor is, ha mások
ajkán halljuk emlegetni.
Tehát mi az ido?
Ha senki nem kérdezi tolem, akkor tudom. Ha azonban kérdezonek
kell megmagyaráznom, akkor nem tudom. Mégis nagy merésen
állítom: tudom, ha semmi el nem múlnék, nem beszélhetnénk
múlt idorol, ha semmi sem következnék, nyomát sem
lelnénk a jövo idonek és ha semmi sem volna jelen,
hiányoznék akkor a jelen ido. Ámde miképpen van ez a
két ido, múlt és jövo, ha a múlt már nincsen és
a jövo még nincsen? A jelen pedig ha mindig jelen
maradna, nem ido volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát
a jelen csak úgy lehet ido, hogy múltba hanyatlik, miképpen
mondjuk róla, hogy létezik? Hiszen létezésének oka
éppen az, hogy nem lesz. Nem mondjuk tehát valóságos
idonek, csak úgy, ha arra törekszik, hogy majd ne
legyen.
XV. Fejezet
Az ido mértékérol
18. Hosszú idot és rövid idot mégis emlegetünk.
Ezeket a jelzoket a múltról vagy jövorol mondhatjuk
csupán. Hosszú elmúlt idonek nevezzük például az
elmúlt száz esztendot. Ugyancsak hosszú jövo a következo
száz év. Rövid múlt, ha talán tíz elozo napot említek,
és rövid jövo a következo tíz nap.
Ha azonban valami nincsen, milyen alapon hosszú és rövid?
A múlt ugyanis már nincs, a jövo pedig még nincs.
Tehát ne mondjuk, hogy hosszú. Mondjuk talán a múltról:
hosszú volt, és a jövorol hogy majd hosszú lesz.
Uram, Világosságom, Igazságod ugye mosolyog itt is az
emberen? A régen elmúlt ido akkor lett hosszú, amikor
már elmúlt, vagy amikor még itt volt mint jelen? Hosszú
ugyanis csak akkor lehet, amikor még megvolt, ami hosszúvá
lehessen. Ámde mint múlt már nem is létezett, és így
nem lehet hosszú, hiszen egyáltalán nem volt...
Ne mondjuk tehát, hogy hosszú volt az elmúlt ido. Így
nem leljük, ami hosszú lehetett, mert amióta elmúlt,
már nem is létezik. Mondjuk inkább: az a jelen ido
volt hosszú. Akkor volt ugyanis hosszú, amikor még
mint jelen létezett. Nem múlt még el, hogy többé ne
létezzék, s azért volt valami, ami hosszúvá
lehessen. Mikor azután elszállt, megszunt hosszúsága,
mert létezése is megsemmisült...
19. Vizsgáljuk csak, ó emberi lélek, hogy hosszú
lehet-e a jelen ido? Ajándékul kaptad, hogy érezd, és
mérd is az idot. Mit felelsz nekem? Hosszú-e száz
esztendo? Elobb fontold meg, hogy száz esztendo
lehet-e jelen? Midon ugyanis közülük az elso éveket
éljük, ez ugyan jelen van, de kilencvenkilenc esztendo
jövo és azért még nincsen. Mikor pedig a második évet
töltjük, az elso immár elmúlt, a második jelen van,
de a többi még jövo. És ugyanígy lesz, ha e százas
évszám bármelyik közbülso évét vesszük is
jelennek: elmúltak már az elotte lévo évek, s a mögötte
járók még csupán jövok. Így tehát száz év nem
lehet jelen.
Vedd szemügyre legalább, mondható-e a mostam élt egy
esztendo jelennek? Ha elso hónapját tapossuk, a többi
még jövo, ha a másodikat, az elso elmúlt immár, de
a többi még nincsen. Tehát nem mondható teljesen
jelennek az éppen most élt év sem. Az év ugyanis
tizenkét hónap, s közülük bármelyiket tapossuk,
csak azaz egy hónap mondható jelennek, a többi már
elmúlt, vagy még csupán jövo. És még az éppen
taposott hónap sincs jelen, hanem csak egyik napja.
Mikor az elsot töltjük, a többi nap még jövo.
Mikor az utolsót, a többi nap már elmúlt. Mikor
valamelyik közbülso napot: ez az elmúltak és a jövok
között telik.
20. Íme a jelen ido. Úgy gondoljuk róla, hogy talán
hosszúnak nevezheto és alig egyetlen nap tartalmára
olvadt. Boncolgassuk ezt is tovább, mert még egyetlen
nap sincs egészen jelen.
A nap összesen huszonnégy éjszakai és nappali órából
áll. Közülük az elsonek a többi még jövo és az
utolsónak már múlttá olvadt a többi. Valamely közbülsonek
pedig részint elmúltak, részint jövok a többiek.
Maga az egy óra is eliramló részben folyik. A belolle
elszállt immár múlt ido lett és a jövo ido a még
hátralevo. Ha tehát kiragadjuk az idobol a részletekre,
még a pillanat parányi részeire sem osztható, csupán
az nevezheto jelennek. Ez azonban olyan sebesen surran
át a jövobol a múltba, hogy idobeli kiterjedése
sincsen. Ha ugyanis volna kiterjedése, már föloszthatnánk
múltra és jövore. A jelennek azonban nincsen
terjedelme.
Hol van tehát a hosszúnak mondható ido? Talán a jövo?
Nem mondjuk, hogy hosszú, mert nincs még, ami hosszú
legyen, hanem így szólunk: hosszú lesz. Mikor lesz
hosszú? Ameddig jövo, addig nem lesz hosszú, hiszen
nincs, ami hosszúvá legyen. Ha pedig akkor kellene
hosszúnak mondanunk, mikor a most még nem létezo jövobol
belép a létbe, s jelenné alakul, hogy létezzék, ami
hosszúvá lehessen, a jelen ido kiáltja felénk
hangosan: o az elobbi fejtegetés szerint hosszú nem
lehet.
XVI. Fejezet
Melyik idot mérhetjük és melyiket nem
21. Észrevesszük Uram az idok terjedelmét. Összemérjük
oket és az egyiket hosszabbnak, a másikat rövidebbnek
mondjuk. Sot megállapítjuk, hogy mennyivel rövidebb,
vagy hosszabb az egyik ido tartalma a másik tartalmánál.
Azt mondjuk: ez kétszerese vagy háromszorosa az alapul
vett idonek, vagy csupán akkora, mint a másik. Azonban
csak a továbbszálló idot méricskéljük, ha
gondolkodva mérünk. A múltat pedig, ez már nincsen,
vagy a jövot, ez még nincsen, ugyan ki venné mértékekre,
ha csak nem olyan ember, aki meroen állítja, hogy a
nem létezo dolog is mérheto?
Midon tehát múlik az ido, akkor tapasztalható és
megmérheto. Ha pedig elmúlt, nem mérheto, mert nincs
többé.
XVII. Fejezet
Hol van a múlt és a jövo ido?
22. Atyám, kérdezlek és nem állítok semmit. Vezess
és irányíts engem Istenem.
Tagadja-e valaki, hogy három ido van: jelen, múlt és
jövo? Így tanultuk gyermekkorunkban és mi is ezt tanítjuk
a gyerekeknek. Állítja-e valaki, hogy csupán jelen
van, mert a másik ketto nem létezik? Vagy talán létezik,
de valamiféle rejtekbol surran elo az ido, amikor a jövo
jelenné változik és ismét rejtekbe bújik, amikor múltba
roskad a jelen? Ugyan hol látták a jövot a majdani idorol
jövendölo emberek, ha meg sem volt még akkor? Nem láthatja
senki a nem létezot. És ha a múltról mesélgetnek az
emberek, bizonyára nem mondanának igazat, ha a lelkükben
nem látnák a múltat. Ha a múlt semmi volna, egyáltalán
nem láthatná senki emberfia. Van tehát múlt és létezik
jövo.
XVIII. Fejezet
Hogyan van jelen a múlt és a jövo ido?
23. Engedd Uram, hogy tovább kutassak. Én édes Reménységem,
ne hagyd összekavarodni figyelmemet. Van múlt és jövo,
de szeretném tudni, hol vannak. Ha talán nem vagyok még
eros eme tudásban, azt mégis tudom, hogy bárhol
legyenek, ott nem mint jövo és múlt, hanem mint jelen
vannak. Ha ugyanis ott a jövo a jövo, akkor még ott
sem létezik. És ha ott is múlt a múlt, akkor már
nincsen ott sem. Tehát bárhol rejtozködnek, bármik
legyenek, nem lehetnek más, mint csupán: jelen.
Midon huségesen elbeszéljük a múltat, nem múlt
dolgokat hozunk elo emlékezetünkbol, hanem képeinkrol
fogant szavakat. Ezek, mint valami nyomok ragadnak lelkünkbe
érzékeink útján, míg rajtuk átsuhantak. Íme,
gyermekkorom többé nem létezik. A szintén nem létezo
elmúlt idoben van. Ámde képét, ha emlékezem róla,
és másoknak elbeszélem, jelen idoben nézem, mert itt
van még az emlékezetemben. Hogy a jövendomondásnak
hasonló oka volna, vagyis a még nem létezo dolgok képei
már mint valóságok jelenülnek-e meg?... bevallom,
Istenem, ezt én nem tudom. Azt biztosan tudom, hogy
rendszerint elore fontolgatjuk jövo cselekedeteinket,
s ez a megfontolás valami jelen, a fontolgatott cselekvés
azonban még nincs itt, hanem a jövohöz tartozik. Ha
hozzáfogunk a fontolgatott tervhez és belekezdünk a
megvalósításba, a cselekvés csupán majd akkor létezik,
mivel nem jövo, hanem jelen lesz immár.
24. Bárhogyan történik a jövo dolgok titokzatos elore
megsejtése: nem látható, csak a létezo. Ha pedig
valami már létezik, nem jövendo, hanem jelen. Midon
tehát emlegetjük, hogy látjuk a jövot, nem a nem létezo
jövot látjuk, hanem a jövo okát, vagy esetleg
jeleit szemléljük, amelyek már vannak. A szemlélonek
ez már nem jövo, hanem jelen és belole a lélek elore
megmondja a meglátott jövot. Ez a meglátás viszont már
létezik és ezt nézi magában, mint jelent a jövo jóslója.
Adjon elénk valami példát is az események roppant
sokasága.
Látom a hajnalt és hirdetem a fölkelo napot. Jelen
van, amit látok. Amit hirdetek: jövo. Nem a már létezo
nap a jövo, hanem a fölkelése és ez még nincs
jelen. Mégis, ha lelkem el nem képzelné ezt a fölkelést,
mint most, midon példálózok róla, meg nem hirdetném.
Ámde sem az égen látott hajnal a nap kelése, bár azt
megelozi, sem a lelkemben ez az elképzelés. Ezt a kettot
azonban, mint jelent látom és elore hirdetem belolük
a jövot. A jövo tehát még nincsen. És ha nincsen,
nem létezik. Ha nem létezik, nem is látható. Ámde a
jelen már létezo, és tolem látott valóságaiból
elore megjósolható.
A jóslás
Az asztrológi keletkezése
. . Az
éjszakai égboltnak az évezredekkel ezelőtt élo
emberek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak,
mint a maiak. A csillagok özönét a földi világ
tükrözodésének tekintették, és jól ismert
tárgyakat, mondai hősöket, mindenekelőtt állatokat
helyeztek el az égen: ragyogó csillagok bizonyos
csoportjában bikát és bakot, halakat és kost, s
megannyi más képet láttak. Emellett mindenekelőtt az
égbolton lejátszódó folyamatok érdekelték oket:
Megfigyelték, hogyan változik a szabályos időközökben
a Hold; feltűnt nekik, hogy néhány erős fényü
égitest (a bolygó vagy a planéta) másképpen mozog
mint a többi csillag. Eltöprengtek azon, hogy mit is
jelenthet ez a különös színjáték. A Nap, a Hold és
a bolygók talán istenek volnának, akik elérheterlen
magasságokba költöztek, a világmindenség fölé?
Vagy ily módon fejezik ki kívánságaikat és
intelmeiket az istenek az emberek előt? Az egyiptomiak
igen régen összefüggést találtak az égi jelenségek
és a földi események között: Ha nyáron a Szíriusz
(a Nagy kutya) fényes csillaga a hajnali égbolton a
Nappal együtt jelent meg, akkor a Nílus hamarossan
kiléppett a medréből.
Valahogy így keletkezhetett a csillagjóslás, az
asztrológia tudománya, amelynek birtokában a csillagok
állásából előre jelezhető a jövő. Ázsiában,
Afrikában és Amerikában valamennyi fejlett
kultúrának megvoltak a maguk csillagjósai, a papok és
a tanult emberek között, akik rendszeressen figyelték,
feljegyezték és értelmezték az égi eseményeket. A
náuk ma alkalmazott asztrológia a babilóniai papoktól
származik. Ők, a babilóniai agyagtáblák tanulsága
szerint az egy időben zajló égi és földi
eseményeket rendszeressen összehasonlították
egymással, és az így felismerni vélt
összefüggésekből megpróbáltak általános érvényű
törvényszerüségeket felállítani. A görögök és
később a rómaiak szintén az őtudásanyagukat vették
át. Még napjainkban is a régi görög istenségek
nevével jelöljük a bolygókat. A bolygók
tuljadonságai legtöbbször meghatározták a
névadást. A piros a vér színe, tehát a vörös
színü bolygó Mars hadistenrol kapta a nevét. Az égen
könnyed léptekkel vándorló Merkur lett az Isenek
futára, a ragyogóan szépséges Vénusz a szerelem és
a termékenység istennője, a fényes komótossam mozgó
Jupiter az istenek atyja.
|
A Mars és a
mellette lévő csillagjegyek (A Rák és a Kos)
teljes
hadi felszerelésben, vérvörösen. Az itáliai
miniatúra a 15-dik században készült. |
Az ókorban az
asztrológusok kizárólag a királyok és jómóduak
sorsával foglalkoztak. Az uralkodók mindenütt a
csillagjósok tanácsaira hallgatva hozták meg
döntéseiket. Mielott házasságot kötöttek vagy hadba
vonultak, palotát vagy hajót építettek, mindig
megkérdezték az asztrológusaikat. Az első időkben
egész országokra és a királyi családokra
vonatkozóan kászültek jóslatok. Körülbelül 2000
éve a csillagok értői próbálják megjósolni a
hétköznapi ember jövőét is. Horoszkópot állítanak
fel, amelyben feljegyzik, hogy hogyan álltak a
planéták a jóslatot kérő ember születésének
órájában. Az egyiptomi Alexandriában a 87-dik és
168-dik esztendő között élt, görög Klaudiusz
Polemaiosz 150 körül Tetrabüblosz című könyvében
összefoglalta a korabeli asztrológiai ismereteket.
Ezeken nyukszik korunk asztrológiája is. Csak a 17-dik
század óta választják külön az asztrológiát - a
jövő jóslását a csillagokból -, és az
asztronómiát - a csillagok és a világegyetem
tudományos kutatását. Ma az asztrológia mint
tudomány kevésbé elfogadott, sokan babonának
tekintik.
Milyen egy horoszkóp?
. . Aki ma elmegy egy
hivatásos asztrológushoz és pénzért elkészítteti
illetve értelmezteti a horoszkópját, az mindenképpen
találkozik a Kos, a Bika, az Ikrek, a Rák, az
Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas, a
Bak, a Vízöntő és a Halak tizenkét állatövi
jegyeivel. Ezek azok a csillagképek, amelyeken a
bolygók pályájukon áthaladnak. Az asztronómusokkal
ellentétben az asztrológusok a Napot és a Holdat is a
bolygók közé sorolják. Ez még a 16-dik század
végéig elfogadott világkép rendszere, amely szerint a
világmindenség középpontjának a földet hitték.
A horoszkóp középponyjában szintén a Föld áll, a
körülötte lévő 12 mező jeleníti meg az égbolt
"házait". A felosztott égbolt mezőibe jegyzi
be az asztrológus azokat az asztrológiai jegyeket,
amelyek a születés pillanatában az égen állnak - az
égitestek állását táblázatokból
("efemeridák") olvassa le (ma ezt gyakran
számítógépes programmal végzi el).
Ám a munka java, az értelmezés csak ezután kezdődik
el. Ez körmönfont módon történik, s igazán le a
kalappal az asztrológusok elott, akik az újságokban
általános jó tanácsokat adnak. ("A Vízöntok a
mai napon alaposan fontolják meg terveiket"). A
csillagjóslásban különböző tényezok fontosak:
Melyik állatövi jegyben melyik bolygó áll?
Csoportokat alkotnak-e a bolygók a horoszkóp bizonyos
házaiban vagy részeiben? Meghatározott szöget
zárnak-e be egymással?
Minden egyes bolygónak, minden egyes háznak, minden
egyes csillagképnek, mindenekelőtt pedig mindezen
részletek számtalan lehetséges kombinációjának
kivételes jelentőséget tulajdonít az asztrológus. A
Nap az emberben valamiféle "férfias elvet"
testesít meg, a Hold pedig a nőiességet (különösen,
hogy fényét a Naptól kölcsönzi). A Merkúr
befolyással van az értelemre, az utazásokra, a
gyakorlati készségekre. A Vénusz hatáskörébe
tartozik a gyengédség és az öröm, a házasság és a
szerelem, a Marséba ellenben a hatalom, a bátorság és
az erő.
Hasonló módon értelmezik a házakat: Az első házba
például a vélemények és az álláspontok telepedtek
be, a negyedikben a biztonság és az otthon, a
hetedikben a házasság és a partnerkapcsolat, a
tizenegyedikben a barátság és a remény
"lakik". Az állatövi jegyekhez pozitív és
negatív jellembeli tulajdonságok egyaránt
kapcsolódnak: az Ikrek alkalmazkodóak, de egyúttal
fecsegők, a Halak önfeláldozóak, de lusták, a Bikák
erős jelleműek, ugyanakkor konokok. Mindegyik bolygó
egy vagy két állatövi jegyen "uralkodik", a
Nap például az Oroszlán jegyén, és különösen
hatékony, amennyiben éppen az Oroszlán jegyében áll.
Bizonyos bolygók alapvetően erősebbek másoknál,
ezért más bolygók befolyását erősíthetik vagy
gyengíthetik. Mindenesetre lényeges különbségek
adódnak az egyes asztrológusok értelmezési és
számítási eljárásai között.
|
A Merkúr
bolygó a Szűz és az Ikrek állatövijegyekkel.
A szárnyas lábak a gyorsaságotjelképezik. |
Megmondják
e a csillagok az igazat?
. . Joggal lehet
kételkedni abban, hogy a csillagokból valóban előre
megjósolhatóe a jövő. Maguk az asztrológusok is
beismerik: "A csillagok csak késztetnek, de nem
kényszerítenek!" Ez lehet az oka, amiért az
asztrológusok a sok huhó ellenére kudarcot vallanak
minden olyan esetben, amikor művészetüket független
tesztekben kellene bizonyítaniuk, ahogyan ez nemrégiben
meg is történt Hollandiában. A kísérletben résztvevő
44 asztrológus hét kísérleti alany születési
adatait kapta meg azért, hogy azok alapján
elkészítsék horoszkópjaikat. Megkapták a
kísérletre vállalkozó személyek karakterének
leírását is. A hét horoszkóphoz kellett
hozzárendelni az egyes jellemrajzokat. A helyes
megoldásra magas jutalmat írtak ki. Az eredmény
kiábrándító volt: A legjobbak is mindössze három
telitalálatot értek el a hétből, a résztvevők fele
pedig egyetlenegyet sem. Az asztrológusok még maguk
között sem voltak egységesek, ugyanazokat a
születési adatokat teljesen eltérő jellembeli
tulajdonságokkal párosították. A próba rendezőit, a
Holland Szkeptikus Társaság tagjait bizony nem lepte
meg az eredmény - eddig még mindig így, vagy
hasonlóan végződtek az efféle tesztelések.
Az asztronómusok sem tekintik kivételesnek a balsikert,
mert már az asztrológia alapjaival is bizalmatlanok.
Különös számunkra, hogy miért éppen azok a
bolygóállások és állatövi jegyek gyakorolnának
befolyást az egyéniségre, amelyeket 2000 évvel ezelőtt
a görög térségben arra feljogosítottak (a kínaiak
például merőben más jegyeket ismernek, és a
bolygókat más tulajdonságokkal ruházzák fel). Ezt az
asztrológusok előszeretettel magyarázzák "a
hajdani embereknek a természet folyamataiba beleérzo
képességével". A csillagjóslásban kételkedők
ezután még azon tűnődhetnek, hogy miként jelenhet
meg a modern horoszkópokban az Uránusz, a Neptunusz és
a Plútó. Ezeket ugyanis kizárólag nagyméretu
távcsovel lehet látni; a három bolygót csak 1781
után fedezték fel, éspedig az asztronómusok, azaz a
csillagászok, akik az égitesteknek szándékosan a
görög istenek világából választottak nevet. Az
asztrológusok ezeknek a bolygóknak mégis olyan
tulajdonságokat adnak, amilyenekkel ezek az istenségek
rendelkezhettek.
A biológusok ismeretei szintén az asztrológia ellen
szólnak. Régóta tudott dolog, hogy az egyén jellemét
és természetét főként öröklött tulajdonságai
szabják meg, amelyek már fogantatása pillanatában
kilenc hónappal megszületése előtt eleve
eldöntöttek. Már csak ezért sem hathat ki semmire a
csillagok állása a születés pillanatában. Az
asztrológia egy letűnt korból származik, amikor az
ember a Földet a világmindenség középpontjába
helyezte, s a bolygók isteneket jelképeztek. Ma tudjuk,
hogy még csak nem is a Nap a világegyetem központja. A
bolygókhoz űrszondákat küldünk. Az asztrológia
pedig, akkor is, ha a számítógéphez folyamodik,
ugyanúgy elavult, akár egy kokorszaki nép vadászat
elotti varázsszertartása.
Milyen módszerekkel lehet
még jósolni?
. . A
horoszkópkészítés minden korban eléggé bonyolult
feladat volt, ezért mindig sokba is került. Csakhogy a
szegényebbeket is gyötörte sorsuk bizonytalansága,
ezért jósokra bízták magukat. Ha a jósok nem is a
csillagokat faggatták, valamilyen megfigyelésre
alapozniuk kellett a tudásukat.
A jövőbe látáshoz minden elképzelhető eszközt
felhasználtak az idők során. Minden jósnak megvolt a
maga specialitása.
|
A sumér jósok 5000 évvel
ezelőtt ezt az agyag
ürümájat használták munkájukhoz. |
Az etruszkoknál és a rómaiaknál az arra hívatott
papok, az augurok (madárjósok) fürkészték ki az
istenek akaratát, és frissen leölt állatok beléből
mondtak jövendőt. "Szívre és vesére"
vizsgálták azokat, szemügyre vették beleiket,
tüdeiket, s roppant alapossággal a májukat, mert a
máj az élet központjának számított. Később az ősi
sírokban bronzból készített, sávokra tagolt
májmodelleket találtak. Minden egyes sáv
meghatározott jelentést kapott, és valamelyik istennek
volt alárendelve.
A rómaiak hite szerint bizonyos madarak, így a sasok
röptébol, a varjak, a baglyok és a hollók hangjából
szintén ki lehetett olvasni az istenek akaratát.
Ezenkívül az augurok azt is figyelték, hogy hogyan
csipkedik fel a szent tyúkok a magokat, és abból is
jósoltak, de pókok és rovarok viselkedésébol, egerek
színébol és mozgásából, elhamvasztott állatok
lapockacsontjából, sőt víztócsákba locsolt
áldozati bor alakzataiból is mondtak jövendőt.
A tűz sok nép szemében szent volt, ezért a sors
tükrét látták benne: Hogyan ég? Vet-e szikrát?
Milyen képeket formál a lángja és a füstje? Ezek az
elképzelések élnek tovább a szilveszteri
ólomöntésben is. Itt is ólomdarabkák formájából
fejtik meg, hogy mit hoz a következo esztendő. Az ember
is magában hordja a jövőjét. Legalábbis ez a 4000
éve tevékenykedő tenyérjósok véleménye: szó
szerint kezünkben tartjuk a sorsunkat. A tenyér
felülete, a dudorok és a mélyedések, a kéz borének
színe és formája, az ujjak és a körmök - mind
jelentést hordoz, csak helyesen kell kiolvasnunk a
jeleket.
A könyvnyomtatás elterjedése után a játékkártyák
egyre olcsóbbak lettek, így attól kezdve megnőtt a
népszerűségük a jövőbe látók köreiben.
Különösen a tarotkártya (más néven a tarokk)
sokszínű, egzotikus illusztrációit lengték körül
min- .3 denkor a titokzatosság árnyai. Vannak, a akik a
tarotábrákat ősi gyökerekig vezetik vissza. Azt
biztosan tudjuk, hogy a 14-dik század végi
Franciaországban bukkantak fel, s a legnevezetesebb
sorozatok olasz földön keletkeztek. Ezek a mai
játékkártyák előhírnökei voltak.
Egy tarotkártyacsomag 78 lapot tartalmaz. Minden
egyes darabja csupa-csupa jelkép, árnyalt jelentés. A
kártyavetés módjának számtalan lehetséges
variációjában egy-egy lap a körülötte lévők
tartalmát is módosítja. A kirakás alakzatai például
a következők lehetnek: "csillag",
"lópatkó", "kelta kereszt" vagy
"életfa". A tarotkártya lapjai közül
kiemelkedő fontosságú a huszonkét ütőlap. Ezek
színes képeket ábrázolnak és efféle hatásos
neveket kaptak: "mágus", "bolond",
"akasztott ember", "csillag",
"halál", "szerelmesek",
"utolsó ítélet" vagy "erő". A
jós vagy jósnő a lerakott lapok figuráiból,
alakzatából, egymáshoz viszonyított helyzetéből
olvassa ki a jövendőt. A kártyák bőven kínálnak a
számára kiindulópontokat, hiszen színekben és
figurákban egyaránt gazdagok. A késobbi kártyák is
őrzik a régi, csillogó, olykor arany vagy ezüst
hátterű lapok képbeli gazdagságát - hiszen ezek
egykor festett és metszett változataiban egyaránt
vetekedtek a középkor legkíválóbb
könyvminiatúráival. Rájuk tekintve már csak a
beleélés "muvészetét" kell gyakorolni. és
máris kész a jövendölés.
Hogyan dolgozott a delphoi
jósda?
. . Jövendőmondással
rengeteg pénzre és hatalomra lehet szert tenni. Ennek
legszemléletesebb példája lehet a delphoi jósda,
amely az ókorban valamennyi jóshely leghíresebbje
volt. Delphoi városa a görögországi
Parnasszus-hegység lábánál fekszik. A vallási
célokra szolgáló hely középpontja az Apolló
istennek szentelt, tekintélyes templom. A fennmaradt
korabeli leírások szerint a jóstemplom belsejében az
illatos párákba burkolt papnő, Püthia mondta
homályba burkolt jóslatait. Az előtérben várakoztak
a tanácsot kérők, átnyújtották a tiszteletdíjat,
és feltették kérdésüket. A kérdés magának Apolló
istennek szólt, aki Püthia ajkával adta meg a választ
- természetesen nem világos beszéddel, hanem
dadogással, topogással vagy kiáltásokkal. A papok
megfejtették a hangok jelentését a kérdező
számára. Az elokelő személyiségnek írásban
válaszoltak. Az üzenethez használt táblácskákból
rengeteget hoztak napvilágra az ásatások. A nép
egyszerű kérelmezőinek szóban válaszoltak.
Csak a kereszténység vetett véget a "pogány
jósnagyüzemnek". Konstantin, római császár
357-ben a jövendőmondás minden formáját megtiltotta.
Ezt megelőzően Delphoi évszázadokig sikeresen
muködött - és tengernyi vagyonra tett szert.
Senki nem tudja, honnan merítették tudásukat Apolló
papjai, mert a dolog hátterét természetesen már
akkoriban is szigorú titokként kezelték. Vannak
azonban olyan utalások, hogy ügynökök és besúgók
jól kiépített hálózatán keresztül jutottak
értesüléseikhez. Ezenkívül a kérdezők soraiban az
akkoriban ismert világ jelentős személyiségei is ott
voltak.
Baráti és ellenséges küldöttek zarándokoltak el
Delphoiba, és több napos ottlétük alatt bizonyos
információkat is kifecseghettek.
|
Delphoi templomának
területén ma már csak romokat
találuk. A képen a színház, az Aplolló
templom és a kincsesház. |
A papok feltehetően tájékozottak voltak a korabeli
országok politikai és hatalmi viszonyai, törvényei
és szokásai területén. Valamiféle
ügyfél-nyilvántartásban, ősi adatbankban őrizhették
az összes információt.
Ha egy kérdésre sehogy sem tudtak választ adni, akkor
kétértelmű megfogalmazásokkal értékelték a
helyzetet, s éppen ettől váltak híresekké. Amikor
például Krozus király hozzájuk fordult tanácsért,
hogy megkockáztassa-e a háborút Kürosz, a nagy perzsa
király ellen, ezt a homályos választ kapta:
"Amennyiben átléped a Halyst (határfolyó), egy
hatalmas birodalom bukását okozod." Krozus ezt
bíztatásnak vette, megtámadta a perzsa birodalmat -
és vereséget szenvedett: A hatalmas birodalom, amelynek
bukását okozta, a saját királysága volt!
A jósok természetesen már abban a korban is alaposan
kihasználták, hogy ügyfeleik készségesen dicsőítették
a találó jóslatokat, a sikertelenségeket pedig saját
ügyetlenségüknek tudták be, és igyekeztek mielőbb
elfelejteni.
Ki volt Nostradamus?
. . A jövendőmondás
rejtélyes szavakba öltöztetésének nagymestere volt a
francia Michel de Nostredame, aki Nostradamusnak nevezte
magát. 1503-tól 1566-ig élt, életének javát a
dél-franciaországi Provence-ban töltötte, ahol
orvosként gyógyított. Mellékesen asztrológiai
tanulmányokkal is foglalkozott, és saját bevallása
szerint alkalomadtán "prófétikus rohamokat
kapott". Kinyilatkoztatásait 952 négysoros
költeménybe burkolta. A költemények rövidek,
befejezetlenek. Régies francia nyelven fogalmazta meg
ezeket, s a szöveget latin és tájnyelvi
kifejezésekkel tuzdelte tele. 1555-ben és 1558-ban adta
ki jóslatait tartalmazó könyveit. Előrejelzéseit
már kortársai is alig-alig értették. a mai franciák
pedig még kevésbé. Próféciái, amelyek talán
egészen a 3790-es évig érvényesek, kortársainak
gúnyolódása ellenére is meghozták számára a dicsőséget.
Nostradamust a világ leghíresebb látnokának tartják.
Verses látomásai közül egyébként kevés tartalmaz
konkrét évszámot, és a megadott 1580-as, 1607es,
1700-as, 1703-as és 1727-es esztendoben semmi olyan
esemény nem következett be, amire legalább távolról
ráillenének a megfelelő sorok. Hívei azonban úgy
vélekednek, hogy a nagy francia forradalom, Hitler
hatalomra kerülése, a második világháború, a
pápaság alkonya. s a sok erőszak, vér, katasztrófa,
és bűntény - mind kiolvasható a verseiből. A látnok
hívei az események bekövetkezte után fejtették meg
egy-egy vers jelentését. A csaknem ezer négysoros
jóslat között igyekeztek legalább egyet találni,
amely valamennyire illett az eseményekhez....
|
A francia
Nostradamus 1555 körül sokszáz,
ködös nyelvezetű verses előrejelzést írt le
- és még napjainkban is sokan hisznek benne. |
Forrás:Mi?Micsoda?:Titiogzatos jelenségek és
a tudomány
|