Tartalom:
Mi is az a Jövő?
A jóslás



























































































































































































































































































































 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Vissza a lap tetejére
Nyitólap A számítástechnika és az Internet jövője

A Jövő?

Mi is az a Jövő?

Részletek Szt. Ágoston Vallomások c. muvének XI. könyvébol
XII. Fejezet
A teremtett ido elott nem létezett ido
15. Ha azonban valaki visszabolyong elképzelt idokön kóbor csapongással és elcsodálkozik, hogy Te mindenható Isten, világ Alkotója és Fönntartója, ég és föld alkotó muvésze, tartózkodtál eme roppant alkotástól a teremtés elott annyi mérhetetlen századokon keresztül: szedje össze magát és kapjon észbe, mert csodálkozása hamis alapra épül.
Hogyan is iramodhatott volna annyi korszak tova, ha Te még meg nem teremtetted oket? Hiszen Te minden korszak Szerzoje és Alapítója vagy. Milyen idok lehettek volna, ha nem toled kapták létezésüket? Miképpen sodródtak volna tova, ha soha sem léteztek? És ha minden idok Alkotója vagy, de az ég és a föld teremtése elott volt már valami ido, miképpen állíthatnánk, hogy tartózkodtál a munkától? Te alkottad magát az idot, így nem iramodhattak tehát korszakok tova, amíg az idot te meg nem tremtetted. Ha pedig az ég és a föld elott nem létezett ido, fölösleges a kérdés, hogy mit muveltél akkor? Hiszen nem volt még "akkor", amikor ido nem létezett.
16. Nem idoben elozöd meg az idot, mert így nem eloznél meg minden idot. Ámde minden múlt elott ott jársz Te fölséges örökkévalóságod szüntelen jelenével és fölébe magasztosulsz minden jövendonek, mert azok jövok, és ha megérkeznek, máris múltba hullanak, "Te azonban ugyanaz maradsz és éveid el nem fogynak".
Nem fogynak és nem érkeznek éveid, ámde a miéink fogynak és jönnek is, hogy végül megérkezzék valamennyi. Összes éveid együtt vannak, mert mozdulatlanul állnak. Nincsenek érkezoktol eluzött távozók, mivel el nem múlnak. A mi esztendoink akkor lesznek majd teljesek, ha már teljesen nem lesznek.
A Te éveid: egy nap. Napod: nem napról napra, hanem örökös ma, mert mai napod nem ád holnapnak helyet, s a tegnapira sem következik. A mai napod örökkévalóság. Azért nemzetted Magaddal Egy Öröknek, Akinek így szóltál: "A mai napon nemzettelek téged."
Te alkottál minden idot és minden ido elott te létezel. Nem volt sohasem ido, melyben ido még nem volt.
XIV. Fejezet
A három különféle ido
17. Tehát nem volt ido, amelyben valamit nem cselekedtél, hiszen Te alkottad magát az idot. És nincs Veled örök ido, mivel Te megmaradsz, ha pedig maradna az ido is, már nem lenne ido.
Mi az ido?
Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden? Megérti valaki gondolatai mélyén legalább annyira, hogy szóban kifejezze? Pedig csevegéseink során semmit sem emlegetünk olyan megszokott ismeros gyanánt, mint éppen az idot. Értjük, ha kimondjuk a szót. Értjük akkor is, ha mások ajkán halljuk emlegetni.
Tehát mi az ido?
Ha senki nem kérdezi tolem, akkor tudom. Ha azonban kérdezonek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom. Mégis nagy merésen állítom: tudom, ha semmi el nem múlnék, nem beszélhetnénk múlt idorol, ha semmi sem következnék, nyomát sem lelnénk a jövo idonek és ha semmi sem volna jelen, hiányoznék akkor a jelen ido. Ámde miképpen van ez a két ido, múlt és jövo, ha a múlt már nincsen és a jövo még nincsen? A jelen pedig ha mindig jelen maradna, nem ido volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát a jelen csak úgy lehet ido, hogy múltba hanyatlik, miképpen mondjuk róla, hogy létezik? Hiszen létezésének oka éppen az, hogy nem lesz. Nem mondjuk tehát valóságos idonek, csak úgy, ha arra törekszik, hogy majd ne legyen.
XV. Fejezet
Az ido mértékérol
18. Hosszú idot és rövid idot mégis emlegetünk. Ezeket a jelzoket a múltról vagy jövorol mondhatjuk csupán. Hosszú elmúlt idonek nevezzük például az elmúlt száz esztendot. Ugyancsak hosszú jövo a következo száz év. Rövid múlt, ha talán tíz elozo napot említek, és rövid jövo a következo tíz nap.
Ha azonban valami nincsen, milyen alapon hosszú és rövid? A múlt ugyanis már nincs, a jövo pedig még nincs. Tehát ne mondjuk, hogy hosszú. Mondjuk talán a múltról: hosszú volt, és a jövorol hogy majd hosszú lesz. Uram, Világosságom, Igazságod ugye mosolyog itt is az emberen? A régen elmúlt ido akkor lett hosszú, amikor már elmúlt, vagy amikor még itt volt mint jelen? Hosszú ugyanis csak akkor lehet, amikor még megvolt, ami hosszúvá lehessen. Ámde mint múlt már nem is létezett, és így nem lehet hosszú, hiszen egyáltalán nem volt...
Ne mondjuk tehát, hogy hosszú volt az elmúlt ido. Így nem leljük, ami hosszú lehetett, mert amióta elmúlt, már nem is létezik. Mondjuk inkább: az a jelen ido volt hosszú. Akkor volt ugyanis hosszú, amikor még mint jelen létezett. Nem múlt még el, hogy többé ne létezzék, s azért volt valami, ami hosszúvá lehessen. Mikor azután elszállt, megszunt hosszúsága, mert létezése is megsemmisült...
19. Vizsgáljuk csak, ó emberi lélek, hogy hosszú lehet-e a jelen ido? Ajándékul kaptad, hogy érezd, és mérd is az idot. Mit felelsz nekem? Hosszú-e száz esztendo? Elobb fontold meg, hogy száz esztendo lehet-e jelen? Midon ugyanis közülük az elso éveket éljük, ez ugyan jelen van, de kilencvenkilenc esztendo jövo és azért még nincsen. Mikor pedig a második évet töltjük, az elso immár elmúlt, a második jelen van, de a többi még jövo. És ugyanígy lesz, ha e százas évszám bármelyik közbülso évét vesszük is jelennek: elmúltak már az elotte lévo évek, s a mögötte járók még csupán jövok. Így tehát száz év nem lehet jelen.
Vedd szemügyre legalább, mondható-e a mostam élt egy esztendo jelennek? Ha elso hónapját tapossuk, a többi még jövo, ha a másodikat, az elso elmúlt immár, de a többi még nincsen. Tehát nem mondható teljesen jelennek az éppen most élt év sem. Az év ugyanis tizenkét hónap, s közülük bármelyiket tapossuk, csak azaz egy hónap mondható jelennek, a többi már elmúlt, vagy még csupán jövo. És még az éppen taposott hónap sincs jelen, hanem csak egyik napja. Mikor az elsot töltjük, a többi nap még jövo. Mikor az utolsót, a többi nap már elmúlt. Mikor valamelyik közbülso napot: ez az elmúltak és a jövok között telik.
20. Íme a jelen ido. Úgy gondoljuk róla, hogy talán hosszúnak nevezheto és alig egyetlen nap tartalmára olvadt. Boncolgassuk ezt is tovább, mert még egyetlen nap sincs egészen jelen.
A nap összesen huszonnégy éjszakai és nappali órából áll. Közülük az elsonek a többi még jövo és az utolsónak már múlttá olvadt a többi. Valamely közbülsonek pedig részint elmúltak, részint jövok a többiek. Maga az egy óra is eliramló részben folyik. A belolle elszállt immár múlt ido lett és a jövo ido a még hátralevo. Ha tehát kiragadjuk az idobol a részletekre, még a pillanat parányi részeire sem osztható, csupán az nevezheto jelennek. Ez azonban olyan sebesen surran át a jövobol a múltba, hogy idobeli kiterjedése sincsen. Ha ugyanis volna kiterjedése, már föloszthatnánk múltra és jövore. A jelennek azonban nincsen terjedelme.
Hol van tehát a hosszúnak mondható ido? Talán a jövo? Nem mondjuk, hogy hosszú, mert nincs még, ami hosszú legyen, hanem így szólunk: hosszú lesz. Mikor lesz hosszú? Ameddig jövo, addig nem lesz hosszú, hiszen nincs, ami hosszúvá legyen. Ha pedig akkor kellene hosszúnak mondanunk, mikor a most még nem létezo jövobol belép a létbe, s jelenné alakul, hogy létezzék, ami hosszúvá lehessen, a jelen ido kiáltja felénk hangosan: o az elobbi fejtegetés szerint hosszú nem lehet.
XVI. Fejezet
Melyik idot mérhetjük és melyiket nem
21. Észrevesszük Uram az idok terjedelmét. Összemérjük oket és az egyiket hosszabbnak, a másikat rövidebbnek mondjuk. Sot megállapítjuk, hogy mennyivel rövidebb, vagy hosszabb az egyik ido tartalma a másik tartalmánál. Azt mondjuk: ez kétszerese vagy háromszorosa az alapul vett idonek, vagy csupán akkora, mint a másik. Azonban csak a továbbszálló idot méricskéljük, ha gondolkodva mérünk. A múltat pedig, ez már nincsen, vagy a jövot, ez még nincsen, ugyan ki venné mértékekre, ha csak nem olyan ember, aki meroen állítja, hogy a nem létezo dolog is mérheto?
Midon tehát múlik az ido, akkor tapasztalható és megmérheto. Ha pedig elmúlt, nem mérheto, mert nincs többé.
XVII. Fejezet
Hol van a múlt és a jövo ido?
22. Atyám, kérdezlek és nem állítok semmit. Vezess és irányíts engem Istenem.
Tagadja-e valaki, hogy három ido van: jelen, múlt és jövo? Így tanultuk gyermekkorunkban és mi is ezt tanítjuk a gyerekeknek. Állítja-e valaki, hogy csupán jelen van, mert a másik ketto nem létezik? Vagy talán létezik, de valamiféle rejtekbol surran elo az ido, amikor a jövo jelenné változik és ismét rejtekbe bújik, amikor múltba roskad a jelen? Ugyan hol látták a jövot a majdani idorol jövendölo emberek, ha meg sem volt még akkor? Nem láthatja senki a nem létezot. És ha a múltról mesélgetnek az emberek, bizonyára nem mondanának igazat, ha a lelkükben nem látnák a múltat. Ha a múlt semmi volna, egyáltalán nem láthatná senki emberfia. Van tehát múlt és létezik jövo.
XVIII. Fejezet
Hogyan van jelen a múlt és a jövo ido?
23. Engedd Uram, hogy tovább kutassak. Én édes Reménységem, ne hagyd összekavarodni figyelmemet. Van múlt és jövo, de szeretném tudni, hol vannak. Ha talán nem vagyok még eros eme tudásban, azt mégis tudom, hogy bárhol legyenek, ott nem mint jövo és múlt, hanem mint jelen vannak. Ha ugyanis ott a jövo a jövo, akkor még ott sem létezik. És ha ott is múlt a múlt, akkor már nincsen ott sem. Tehát bárhol rejtozködnek, bármik legyenek, nem lehetnek más, mint csupán: jelen.
Midon huségesen elbeszéljük a múltat, nem múlt dolgokat hozunk elo emlékezetünkbol, hanem képeinkrol fogant szavakat. Ezek, mint valami nyomok ragadnak lelkünkbe érzékeink útján, míg rajtuk átsuhantak. Íme, gyermekkorom többé nem létezik. A szintén nem létezo elmúlt idoben van. Ámde képét, ha emlékezem róla, és másoknak elbeszélem, jelen idoben nézem, mert itt van még az emlékezetemben. Hogy a jövendomondásnak hasonló oka volna, vagyis a még nem létezo dolgok képei már mint valóságok jelenülnek-e meg?... bevallom, Istenem, ezt én nem tudom. Azt biztosan tudom, hogy rendszerint elore fontolgatjuk jövo cselekedeteinket, s ez a megfontolás valami jelen, a fontolgatott cselekvés azonban még nincs itt, hanem a jövohöz tartozik. Ha hozzáfogunk a fontolgatott tervhez és belekezdünk a megvalósításba, a cselekvés csupán majd akkor létezik, mivel nem jövo, hanem jelen lesz immár.
24. Bárhogyan történik a jövo dolgok titokzatos elore megsejtése: nem látható, csak a létezo. Ha pedig valami már létezik, nem jövendo, hanem jelen. Midon tehát emlegetjük, hogy látjuk a jövot, nem a nem létezo jövot látjuk, hanem a jövo okát, vagy esetleg jeleit szemléljük, amelyek már vannak. A szemlélonek ez már nem jövo, hanem jelen és belole a lélek elore megmondja a meglátott jövot. Ez a meglátás viszont már létezik és ezt nézi magában, mint jelent a jövo jóslója.
Adjon elénk valami példát is az események roppant sokasága.
Látom a hajnalt és hirdetem a fölkelo napot. Jelen van, amit látok. Amit hirdetek: jövo. Nem a már létezo nap a jövo, hanem a fölkelése és ez még nincs jelen. Mégis, ha lelkem el nem képzelné ezt a fölkelést, mint most, midon példálózok róla, meg nem hirdetném. Ámde sem az égen látott hajnal a nap kelése, bár azt megelozi, sem a lelkemben ez az elképzelés. Ezt a kettot azonban, mint jelent látom és elore hirdetem belolük a jövot. A jövo tehát még nincsen. És ha nincsen, nem létezik. Ha nem létezik, nem is látható. Ámde a jelen már létezo, és tolem látott valóságaiból elore megjósolható.

A jóslás

Az asztrológi keletkezése

. . Az éjszakai égboltnak az évezredekkel ezelőtt élo emberek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a maiak. A csillagok özönét a földi világ tükrözodésének tekintették, és jól ismert tárgyakat, mondai hősöket, mindenekelőtt állatokat helyeztek el az égen: ragyogó csillagok bizonyos csoportjában bikát és bakot, halakat és kost, s megannyi más képet láttak. Emellett mindenekelőtt az égbolton lejátszódó folyamatok érdekelték oket: Megfigyelték, hogyan változik a szabályos időközökben a Hold; feltűnt nekik, hogy néhány erős fényü égitest (a bolygó vagy a planéta) másképpen mozog mint a többi csillag. Eltöprengtek azon, hogy mit is jelenthet ez a különös színjáték. A Nap, a Hold és a bolygók talán istenek volnának, akik elérheterlen magasságokba költöztek, a világmindenség fölé? Vagy ily módon fejezik ki kívánságaikat és intelmeiket az istenek az emberek előt? Az egyiptomiak igen régen összefüggést találtak az égi jelenségek és a földi események között: Ha nyáron a Szíriusz (a Nagy kutya) fényes csillaga a hajnali égbolton a Nappal együtt jelent meg, akkor a Nílus hamarossan kiléppett a medréből.
Valahogy így keletkezhetett a csillagjóslás, az asztrológia tudománya, amelynek birtokában a csillagok állásából előre jelezhető a jövő. Ázsiában, Afrikában és Amerikában valamennyi fejlett kultúrának megvoltak a maguk csillagjósai, a papok és a tanult emberek között, akik rendszeressen figyelték, feljegyezték és értelmezték az égi eseményeket. A náuk ma alkalmazott asztrológia a babilóniai papoktól származik. Ők, a babilóniai agyagtáblák tanulsága szerint az egy időben zajló égi és földi eseményeket rendszeressen összehasonlították egymással, és az így felismerni vélt összefüggésekből megpróbáltak általános érvényű törvényszerüségeket felállítani. A görögök és később a rómaiak szintén az őtudásanyagukat vették át. Még napjainkban is a régi görög istenségek nevével jelöljük a bolygókat. A bolygók tuljadonságai legtöbbször meghatározták a névadást. A piros a vér színe, tehát a vörös színü bolygó Mars hadistenrol kapta a nevét. Az égen könnyed léptekkel vándorló Merkur lett az Isenek futára, a ragyogóan szépséges Vénusz a szerelem és a termékenység istennője, a fényes komótossam mozgó Jupiter az istenek atyja.

A Mars és a mellette lévő csillagjegyek (A Rák és a Kos) teljes
hadi felszerelésben, vérvörösen. Az itáliai miniatúra a 15-dik században készült.

Az ókorban az asztrológusok kizárólag a királyok és jómóduak sorsával foglalkoztak. Az uralkodók mindenütt a csillagjósok tanácsaira hallgatva hozták meg döntéseiket. Mielott házasságot kötöttek vagy hadba vonultak, palotát vagy hajót építettek, mindig megkérdezték az asztrológusaikat. Az első időkben egész országokra és a királyi családokra vonatkozóan kászültek jóslatok. Körülbelül 2000 éve a csillagok értői próbálják megjósolni a hétköznapi ember jövőét is. Horoszkópot állítanak fel, amelyben feljegyzik, hogy hogyan álltak a planéták a jóslatot kérő ember születésének órájában. Az egyiptomi Alexandriában a 87-dik és 168-dik esztendő között élt, görög Klaudiusz Polemaiosz 150 körül Tetrabüblosz című könyvében összefoglalta a korabeli asztrológiai ismereteket. Ezeken nyukszik korunk asztrológiája is. Csak a 17-dik század óta választják külön az asztrológiát - a jövő jóslását a csillagokból -, és az asztronómiát - a csillagok és a világegyetem tudományos kutatását. Ma az asztrológia mint tudomány kevésbé elfogadott, sokan babonának tekintik.

Milyen egy horoszkóp?

. . Aki ma elmegy egy hivatásos asztrológushoz és pénzért elkészítteti illetve értelmezteti a horoszkópját, az mindenképpen találkozik a Kos, a Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas, a Bak, a Vízöntő és a Halak tizenkét állatövi jegyeivel. Ezek azok a csillagképek, amelyeken a bolygók pályájukon áthaladnak. Az asztronómusokkal ellentétben az asztrológusok a Napot és a Holdat is a bolygók közé sorolják. Ez még a 16-dik század végéig elfogadott világkép rendszere, amely szerint a világmindenség középpontjának a földet hitték.
A horoszkóp középponyjában szintén a Föld áll, a körülötte lévő 12 mező jeleníti meg az égbolt "házait". A felosztott égbolt mezőibe jegyzi be az asztrológus azokat az asztrológiai jegyeket, amelyek a születés pillanatában az égen állnak - az égitestek állását táblázatokból ("efemeridák") olvassa le (ma ezt gyakran számítógépes programmal végzi el).
Ám a munka java, az értelmezés csak ezután kezdődik el. Ez körmönfont módon történik, s igazán le a kalappal az asztrológusok elott, akik az újságokban általános jó tanácsokat adnak. ("A Vízöntok a mai napon alaposan fontolják meg terveiket"). A csillagjóslásban különböző tényezok fontosak: Melyik állatövi jegyben melyik bolygó áll? Csoportokat alkotnak-e a bolygók a horoszkóp bizonyos házaiban vagy részeiben? Meghatározott szöget zárnak-e be egymással?
Minden egyes bolygónak, minden egyes háznak, minden egyes csillagképnek, mindenekelőtt pedig mindezen részletek számtalan lehetséges kombinációjának kivételes jelentőséget tulajdonít az asztrológus. A Nap az emberben valamiféle "férfias elvet" testesít meg, a Hold pedig a nőiességet (különösen, hogy fényét a Naptól kölcsönzi). A Merkúr befolyással van az értelemre, az utazásokra, a gyakorlati készségekre. A Vénusz hatáskörébe tartozik a gyengédség és az öröm, a házasság és a szerelem, a Marséba ellenben a hatalom, a bátorság és az erő.
Hasonló módon értelmezik a házakat: Az első házba például a vélemények és az álláspontok telepedtek be, a negyedikben a biztonság és az otthon, a hetedikben a házasság és a partnerkapcsolat, a tizenegyedikben a barátság és a remény "lakik". Az állatövi jegyekhez pozitív és negatív jellembeli tulajdonságok egyaránt kapcsolódnak: az Ikrek alkalmazkodóak, de egyúttal fecsegők, a Halak önfeláldozóak, de lusták, a Bikák erős jelleműek, ugyanakkor konokok. Mindegyik bolygó egy vagy két állatövi jegyen "uralkodik", a Nap például az Oroszlán jegyén, és különösen hatékony, amennyiben éppen az Oroszlán jegyében áll. Bizonyos bolygók alapvetően erősebbek másoknál, ezért más bolygók befolyását erősíthetik vagy gyengíthetik. Mindenesetre lényeges különbségek adódnak az egyes asztrológusok értelmezési és számítási eljárásai között.

A Merkúr bolygó a Szűz és az Ikrek állatövijegyekkel.
A szárnyas lábak a gyorsaságotjelképezik.

Megmondják e a csillagok az igazat?

. . Joggal lehet kételkedni abban, hogy a csillagokból valóban előre megjósolhatóe a jövő. Maguk az asztrológusok is beismerik: "A csillagok csak késztetnek, de nem kényszerítenek!" Ez lehet az oka, amiért az asztrológusok a sok huhó ellenére kudarcot vallanak minden olyan esetben, amikor művészetüket független tesztekben kellene bizonyítaniuk, ahogyan ez nemrégiben meg is történt Hollandiában. A kísérletben résztvevő 44 asztrológus hét kísérleti alany születési adatait kapta meg azért, hogy azok alapján elkészítsék horoszkópjaikat. Megkapták a kísérletre vállalkozó személyek karakterének leírását is. A hét horoszkóphoz kellett hozzárendelni az egyes jellemrajzokat. A helyes megoldásra magas jutalmat írtak ki. Az eredmény kiábrándító volt: A legjobbak is mindössze három telitalálatot értek el a hétből, a résztvevők fele pedig egyetlenegyet sem. Az asztrológusok még maguk között sem voltak egységesek, ugyanazokat a születési adatokat teljesen eltérő jellembeli tulajdonságokkal párosították. A próba rendezőit, a Holland Szkeptikus Társaság tagjait bizony nem lepte meg az eredmény - eddig még mindig így, vagy hasonlóan végződtek az efféle tesztelések.
Az asztronómusok sem tekintik kivételesnek a balsikert, mert már az asztrológia alapjaival is bizalmatlanok. Különös számunkra, hogy miért éppen azok a bolygóállások és állatövi jegyek gyakorolnának befolyást az egyéniségre, amelyeket 2000 évvel ezelőtt a görög térségben arra feljogosítottak (a kínaiak például merőben más jegyeket ismernek, és a bolygókat más tulajdonságokkal ruházzák fel). Ezt az asztrológusok előszeretettel magyarázzák "a hajdani embereknek a természet folyamataiba beleérzo képességével". A csillagjóslásban kételkedők ezután még azon tűnődhetnek, hogy miként jelenhet meg a modern horoszkópokban az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. Ezeket ugyanis kizárólag nagyméretu távcsovel lehet látni; a három bolygót csak 1781 után fedezték fel, éspedig az asztronómusok, azaz a csillagászok, akik az égitesteknek szándékosan a görög istenek világából választottak nevet. Az asztrológusok ezeknek a bolygóknak mégis olyan tulajdonságokat adnak, amilyenekkel ezek az istenségek rendelkezhettek.
A biológusok ismeretei szintén az asztrológia ellen szólnak. Régóta tudott dolog, hogy az egyén jellemét és természetét főként öröklött tulajdonságai szabják meg, amelyek már fogantatása pillanatában kilenc hónappal megszületése előtt eleve eldöntöttek. Már csak ezért sem hathat ki semmire a csillagok állása a születés pillanatában. Az asztrológia egy letűnt korból származik, amikor az ember a Földet a világmindenség középpontjába helyezte, s a bolygók isteneket jelképeztek. Ma tudjuk, hogy még csak nem is a Nap a világegyetem központja. A bolygókhoz űrszondákat küldünk. Az asztrológia pedig, akkor is, ha a számítógéphez folyamodik, ugyanúgy elavult, akár egy kokorszaki nép vadászat elotti varázsszertartása.

Milyen módszerekkel lehet még jósolni?

. . A horoszkópkészítés minden korban eléggé bonyolult feladat volt, ezért mindig sokba is került. Csakhogy a szegényebbeket is gyötörte sorsuk bizonytalansága, ezért jósokra bízták magukat. Ha a jósok nem is a csillagokat faggatták, valamilyen megfigyelésre alapozniuk kellett a tudásukat.
A jövőbe látáshoz minden elképzelhető eszközt felhasználtak az idők során. Minden jósnak megvolt a maga specialitása.

A sumér jósok 5000 évvel ezelőtt ezt az agyag
ürümájat használták munkájukhoz.


Az etruszkoknál és a rómaiaknál az arra hívatott papok, az augurok (madárjósok) fürkészték ki az istenek akaratát, és frissen leölt állatok beléből mondtak jövendőt. "Szívre és vesére" vizsgálták azokat, szemügyre vették beleiket, tüdeiket, s roppant alapossággal a májukat, mert a máj az élet központjának számított. Később az ősi sírokban bronzból készített, sávokra tagolt májmodelleket találtak. Minden egyes sáv meghatározott jelentést kapott, és valamelyik istennek volt alárendelve.
A rómaiak hite szerint bizonyos madarak, így a sasok röptébol, a varjak, a baglyok és a hollók hangjából szintén ki lehetett olvasni az istenek akaratát. Ezenkívül az augurok azt is figyelték, hogy hogyan csipkedik fel a szent tyúkok a magokat, és abból is jósoltak, de pókok és rovarok viselkedésébol, egerek színébol és mozgásából, elhamvasztott állatok lapockacsontjából, sőt víztócsákba locsolt áldozati bor alakzataiból is mondtak jövendőt.
A tűz sok nép szemében szent volt, ezért a sors tükrét látták benne: Hogyan ég? Vet-e szikrát? Milyen képeket formál a lángja és a füstje? Ezek az elképzelések élnek tovább a szilveszteri ólomöntésben is. Itt is ólomdarabkák formájából fejtik meg, hogy mit hoz a következo esztendő. Az ember is magában hordja a jövőjét. Legalábbis ez a 4000 éve tevékenykedő tenyérjósok véleménye: szó szerint kezünkben tartjuk a sorsunkat. A tenyér felülete, a dudorok és a mélyedések, a kéz borének színe és formája, az ujjak és a körmök - mind jelentést hordoz, csak helyesen kell kiolvasnunk a jeleket.
A könyvnyomtatás elterjedése után a játékkártyák egyre olcsóbbak lettek, így attól kezdve megnőtt a népszerűségük a jövőbe látók köreiben. Különösen a tarotkártya (más néven a tarokk) sokszínű, egzotikus illusztrációit lengték körül min- .3 denkor a titokzatosság árnyai. Vannak, a akik a tarotábrákat ősi gyökerekig vezetik vissza. Azt biztosan tudjuk, hogy a 14-dik század végi Franciaországban bukkantak fel, s a legnevezetesebb sorozatok olasz földön keletkeztek. Ezek a mai játékkártyák előhírnökei voltak.

Egy tarotkártyacsomag 78 lapot tartalmaz. Minden egyes darabja csupa-csupa jelkép, árnyalt jelentés. A kártyavetés módjának számtalan lehetséges variációjában egy-egy lap a körülötte lévők tartalmát is módosítja. A kirakás alakzatai például a következők lehetnek: "csillag", "lópatkó", "kelta kereszt" vagy "életfa". A tarotkártya lapjai közül kiemelkedő fontosságú a huszonkét ütőlap. Ezek színes képeket ábrázolnak és efféle hatásos neveket kaptak: "mágus", "bolond", "akasztott ember", "csillag", "halál", "szerelmesek", "utolsó ítélet" vagy "erő". A jós vagy jósnő a lerakott lapok figuráiból, alakzatából, egymáshoz viszonyított helyzetéből olvassa ki a jövendőt. A kártyák bőven kínálnak a számára kiindulópontokat, hiszen színekben és figurákban egyaránt gazdagok. A késobbi kártyák is őrzik a régi, csillogó, olykor arany vagy ezüst hátterű lapok képbeli gazdagságát - hiszen ezek egykor festett és metszett változataiban egyaránt vetekedtek a középkor legkíválóbb könyvminiatúráival. Rájuk tekintve már csak a beleélés "muvészetét" kell gyakorolni. és máris kész a jövendölés.

Hogyan dolgozott a delphoi jósda?

. . Jövendőmondással rengeteg pénzre és hatalomra lehet szert tenni. Ennek legszemléletesebb példája lehet a delphoi jósda, amely az ókorban valamennyi jóshely leghíresebbje volt. Delphoi városa a görögországi Parnasszus-hegység lábánál fekszik. A vallási célokra szolgáló hely középpontja az Apolló istennek szentelt, tekintélyes templom. A fennmaradt korabeli leírások szerint a jóstemplom belsejében az illatos párákba burkolt papnő, Püthia mondta homályba burkolt jóslatait. Az előtérben várakoztak a tanácsot kérők, átnyújtották a tiszteletdíjat, és feltették kérdésüket. A kérdés magának Apolló istennek szólt, aki Püthia ajkával adta meg a választ - természetesen nem világos beszéddel, hanem dadogással, topogással vagy kiáltásokkal. A papok megfejtették a hangok jelentését a kérdező számára. Az elokelő személyiségnek írásban válaszoltak. Az üzenethez használt táblácskákból rengeteget hoztak napvilágra az ásatások. A nép egyszerű kérelmezőinek szóban válaszoltak.
Csak a kereszténység vetett véget a "pogány jósnagyüzemnek". Konstantin, római császár 357-ben a jövendőmondás minden formáját megtiltotta. Ezt megelőzően Delphoi évszázadokig sikeresen muködött - és tengernyi vagyonra tett szert.
Senki nem tudja, honnan merítették tudásukat Apolló papjai, mert a dolog hátterét természetesen már akkoriban is szigorú titokként kezelték. Vannak azonban olyan utalások, hogy ügynökök és besúgók jól kiépített hálózatán keresztül jutottak értesüléseikhez. Ezenkívül a kérdezők soraiban az akkoriban ismert világ jelentős személyiségei is ott voltak.
Baráti és ellenséges küldöttek zarándokoltak el Delphoiba, és több napos ottlétük alatt bizonyos információkat is kifecseghettek.

Delphoi templomának területén ma már csak romokat
találuk. A képen a színház, az Aplolló templom és a kincsesház.


A papok feltehetően tájékozottak voltak a korabeli országok politikai és hatalmi viszonyai, törvényei és szokásai területén. Valamiféle ügyfél-nyilvántartásban, ősi adatbankban őrizhették az összes információt.
Ha egy kérdésre sehogy sem tudtak választ adni, akkor kétértelmű megfogalmazásokkal értékelték a helyzetet, s éppen ettől váltak híresekké. Amikor például Krozus király hozzájuk fordult tanácsért, hogy megkockáztassa-e a háborút Kürosz, a nagy perzsa király ellen, ezt a homályos választ kapta: "Amennyiben átléped a Halyst (határfolyó), egy hatalmas birodalom bukását okozod." Krozus ezt bíztatásnak vette, megtámadta a perzsa birodalmat - és vereséget szenvedett: A hatalmas birodalom, amelynek bukását okozta, a saját királysága volt!
A jósok természetesen már abban a korban is alaposan kihasználták, hogy ügyfeleik készségesen dicsőítették a találó jóslatokat, a sikertelenségeket pedig saját ügyetlenségüknek tudták be, és igyekeztek mielőbb elfelejteni.

Ki volt Nostradamus?

. . A jövendőmondás rejtélyes szavakba öltöztetésének nagymestere volt a francia Michel de Nostredame, aki Nostradamusnak nevezte magát. 1503-tól 1566-ig élt, életének javát a dél-franciaországi Provence-ban töltötte, ahol orvosként gyógyított. Mellékesen asztrológiai tanulmányokkal is foglalkozott, és saját bevallása szerint alkalomadtán "prófétikus rohamokat kapott". Kinyilatkoztatásait 952 négysoros költeménybe burkolta. A költemények rövidek, befejezetlenek. Régies francia nyelven fogalmazta meg ezeket, s a szöveget latin és tájnyelvi kifejezésekkel tuzdelte tele. 1555-ben és 1558-ban adta ki jóslatait tartalmazó könyveit. Előrejelzéseit már kortársai is alig-alig értették. a mai franciák pedig még kevésbé. Próféciái, amelyek talán egészen a 3790-es évig érvényesek, kortársainak gúnyolódása ellenére is meghozták számára a dicsőséget. Nostradamust a világ leghíresebb látnokának tartják. Verses látomásai közül egyébként kevés tartalmaz konkrét évszámot, és a megadott 1580-as, 1607es, 1700-as, 1703-as és 1727-es esztendoben semmi olyan esemény nem következett be, amire legalább távolról ráillenének a megfelelő sorok. Hívei azonban úgy vélekednek, hogy a nagy francia forradalom, Hitler hatalomra kerülése, a második világháború, a pápaság alkonya. s a sok erőszak, vér, katasztrófa, és bűntény - mind kiolvasható a verseiből. A látnok hívei az események bekövetkezte után fejtették meg egy-egy vers jelentését. A csaknem ezer négysoros jóslat között igyekeztek legalább egyet találni, amely valamennyire illett az eseményekhez....

A francia Nostradamus 1555 körül sokszáz,
ködös nyelvezetű verses előrejelzést írt le - és még napjainkban is sokan hisznek benne.

Forrás:Mi?Micsoda?:Titiogzatos jelenségek és a tudomány