Bõsze Balázs:
 Bemutatkozik a Dunántúli Harangszó

Az egy éve havonként megjelenõ Dunántúli Harangszó a dunántúli evangélikusok lapja, amit a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) ad ki, elsõ helyen, igehirdetések és igetanulmányok közlésével, a Jézus Krisztusról szóló evangélium hirdetésével foglalkozik.. Gyermek- és ifjúsági rovatában a korosztály nyelvén vállalkozik ugyanerre  a  feladatra.  Segítségére  kíván  lenni  az  embereknek  mind  kérdések felvetésében,  mind válaszok  megtalálásában.  A szemlék  és vitacikkek  keresztyén (keresztény) szemmel láttatják a világot, beleértve a hazai aktualitásokat és az élet örök                  alapkérdéseit.  Külön rovat szolgálja Luther Márton szellemi örökségének ápolását. Élménygazdag, színvonalas irodalmi és más mízvészeti szemelvények, személyes hitról  szóló bizonyságtételek egészítik ki a lap profilját. Végül információkat közöl a hazai
egyházi és kulturális élet figyelemre méltó eseményeirõl.
Felelõs szerkesztõje Weltler Sándor evangélikus lelkész
Megrendelhetõ az alábbi címen:
Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)   `
H - 9400 Sopron, Széchenyi tér 11. Telefon és fax: 99/312-250
A lap ára: egy évre 700 Ft  fél évre  400 Ft
Külföldön: egy évre 9 dollár  fél évre 5 dollár
Szemelvényként közöljük a Dunántúli Harangszóból az alábbi tanulmányt Albert Camus:: a pestis c. mûvérõl

Talán két évvel ezelõtt láttam elõször a szerény, ám annál kézbe kívánkozóbb, általában mindössze 20 oldal terjedelmû folyóiratot a FIL-t a Ferences Irodalmi Lapot. Most az ez évi  októberi, 12. számát lapozom. A folyóirat fõszerkesztõje: Hajnal Géza, kiadja a Ferences Világi Rend.
A címlapon - rendszeresen - mintegy háromnegyed lapot betöltve, vastagon fogó filctollal ákombákomolva: fil. A nagyjából B5 méretû címlap alsó jobb sarkában szabvány betûkkel hat kockában: fil -12. ferences irodalmi lap, ami fûzõgépes módszerrel fogatott össze.
A képzõmûvészeti részt a folyóirat közepe rejti. Ebben a számban Götz János, a jegyzet szerint harminc évet élt szobrász egy rajza és egy kovácsoltvas feszülete korpusszal - látható. A rajzon egy összegörnyedõ nõi alak, valószínû fájdalomtól gyötört testtartásban, megemelkedõ bal lábbal. A feszület egyszerû, négyzetesre kovácsolt a négy végén kiszélesedõen szögletesre diszített. A kereszten függõ Krisztus test megtört, megnyúlt, feje lehanyatlott. Mutatós, kifejezõ alkotás, akárcsak a rajz.
A folyóirat olvasmánya: 11 vers Magyar Balázs, Bálint Zsolt, Salamon Tamás, Havasy István, Body István, Kis Antal, Oláh András és Assziszi Szent Ferenc alkotásai. A két prózát varga Ottó és Magyar Balázs jegyzi. Az egyetlen értekezés: "Az erények üdvözlése", A Boldogságos Szûz üdvözlése Bodó András munkája. A kiadvány rövid, apró betükkel szedett Hírekkel zárul.
A versek-novellák-egyéb dolgozatok nem a népszeríséget, olvasó toborzást, i9nkább a szerénységet és az egyedit képviselik. Kívánok a  szerkesztõknek  és szerzõknek együttérzõ - gondolkodó - egyéniségû olvasókat.
Kérem az áldást munkájukra.
Bemutató a fil 1997.okt.számából:
Magyar Balázs:  Tranzitus
Bodó András: A Boldogságos Szûz üdvözlése (részlet)

                                                                                                                          /
ANDRÁSSY PÉTER         
KERÊK IMRE : EZÜSTSÍP
                  Verseskötet Szabó Alajos  rajzaival - Sopron, l997.

   Az élõvilág pusztitásával és ezernyi más feloldhatatlan ellentmondással  teli világunkban nagy öröm az,  ha valaki  tiszta-
ságot, reményt tud nyújtani. Boldog örömmel kell fogadnunk az ilyen ajándékot. Az Ezüstsíp a természetrõl, növényekrõl és ál-
latokról szól, elsõsorban a gyermekekhez, egy õszinte, tiszta lelkû költõ játékos hangulatú verseivel. Szól persze mindenki-
hez - aki Kerék Imréhez hasonlóan - nem vesztette el, megfáradt felnõttként sem, a gyermeki rácsodálkozás képességét. Kerék Imre barátunk nemcsak kitûnõen ismeri a természetet, érzi annak örök ritmusát, hanem tud együtt élni növényekkel és állatokkal, velük örülni, szomorkodni és bizakodni az égben, a visszatérõ tavaszban.
       A kötet valamennyi verse: a "barkás bokrok tündöklésétól" - a "csengettyûzõ  tõzikén" át - a ··sárga fû között szuszogva  döcögõ gesztenye sünök-ig  a  ··zengõ vörösbegytõl - az  "aranyporban jóllakásig csemegézõ, öreg bõgõn szóló dongóig" - olyan élõkép a bennünket körülvevõ természetrõl, amelyet csak az lát így, akinek isteni adomânyként van tehetsége e csodavilággal érezni, a legkisebbhez lehajolni és a tarisznyát teleszedni! E versekben a Berzsenyi Dániel által "tündérkert változatok mûhelye"  elevenedik meg;  mozog,  alszik és  álmodïk,  rnond hálát  a Teremtõjének. Itt csakugyan a "fák közt elúszó dallam a gyöngyvirág csendülõ gling-glangja"'  és  a "tovalebbenõ lepke"  valóban "meg sem áll a Holdig" - igaz,  hogy a ·"szomorufüznek karcsú nád bókol"  és  "vizilány álmodik lágy; pihe  csókról,"
        Amennyiben Kerék Imre Fûzfasípját sokan meghallják,  akár csoda is  történhet.  Felkerekedhet egy-egy  verset  olvasó  és  szeretõ  csa:lád apraja-nagyja, hogy megnézze a zúzmarás "ezüsterdõ ezüstrétjét", meghallgassa a "tarka madár" énekét, amely tavaszt köszönt, hogy gyönyörködjék, amikor a szél "ingatja a kék kökörcsin harangját" és nem bánkódik azon, ha a "bronzvörös bóbitájú, zöldszárnyú, kék lábú madár" nevét nem ismeri, csak azt tudja, hogy "gyönyörû, csak azt, hogy csodaszép".
(A kötet a soproni Szociális Foglalkoztató nyomdájával készült - gondos munkával)

 A költõk többnyire jellegzetes, lirai mondandójuk lényegét tükrözõ köteteiret választanak maguknak. Huszár László kesernyés-szellemes iróniával ezt írta második verseskönyve fedelére: Paradicsomi Semerre.
  Az irónikus inverzió, amely a "semerre /sincs/ Paradicsom"- ból született  - határozószóból fõnevet, fõnévbõl melléknevet képezve -. telitalálatos cím. Egyrészt azért, mert bepillantást enged Huszár költõi mühelyébe, sokszor talányos versmondatainak szülõszobájába, másrészt azért, mert megelõlegezi a lirai történés színhelyét, s kiúttalan Semerrét, amely minden, csak nem
paradicsomi. Mikor a kötet nyitóverse "földrajzilag" is behatárolja a vidéket  - "az édentõl egy kicsit keletebbre" -  nincs
kétségünk többé: hazai földre értünk...
 Huszár új könyve a mai ország, a rendszerváltás utáni Magyarország életének izgalmas pillanatképeit kínálja. Õmagát kissé
enervált pózbàn találjuk; képzeletbeli "hûs pálmafák" alól szemléli "a nágy idõ- és arkangyalvonolást." Közben lirai feljegyzé-
seket, olykor csak futó széljegyzeteket készít a látottakról; kiábránditó élményeirõl; csalódásbs fordult reményeirõl,·egyre
ritkábban ébredõ bizakodásairól.
  Látásmódja, állásfoglalása azonban a régi. Ahogy elsõ könyvében /Hangok a sötétbõl, 1995/, úgy most is "az elnyomottak és
megalázottak szemszögébõ1" nézi a világot, s ha ítélstet mond, érezhetõ, hogy "a megkeserítettek oldalán" áll. Ha mégis van
változás a költõi attitüdben, az elsõsorban a szenvedély, az indulatok visszafogottabb voltában, a mérlegeltebb itéletalkotás-
ban, a forradalmi hevület kesernyés lehiggadásában érhetõ nyomon.
  A történelmi éjszakában egyértelmû volt, hogy a fény után kell kiáltani, a Paradicsomi Semerrében már nehszebb eligazodni, "világigézõ" szavakra találni. A sötét múlt csak fényvesztó volt, az új világ szemfenyvesztõ. Huszár egy kicsit úgy érzi magát,
mint a Himnusz magyarja: nem leli honját a hazában. Néha beérné már "a kis megváltás"-sal is, a haza fénye helyett az otthon
melegével. De mert költõ, nem teheti. Marad a szélmalomharc: a versírás.
  A kötet hat ciklusra tagolódik. Az elsõ: a Penge a vízen.
               Olaj-sûrû pillanatok tetején
                mint vízen a penge -  lebegek
  Mit idéznek ezek az olaj-sûrü pillanatok? Az idõ kereke fordulását;  a lettûnõ múltat,  az érkezõ jövõt:  "talán az elsõ nyárelõ
ez / negyven év óta / amit sziszegve vigyázunk / bivalyos iszapágyból / éledezve " (Ez még a bêke)
 Az új világ sem igér sok jót, az ifjonti tûz sem a régi. A "sokadik cigaretta forradalmi tüze mellett" igy összegez a költõ:
"mint az õsember / csak a falakra rajzolt / kidobolt csodákban reménykedem" (ua).
 A második ciklusban önmagához, élete titkaihoz közelit  Huszár (Lábujjhegyen). A nyitóverset az elsõ kötetébõl vette át.Ott "A jövõ nyár" cimmel szerepelt. Az ismétlést nyilván s nyomatékosítás szándéka vezeti. Huszár fontosnak érzi s mondandót:

                 tenyeremben tartom
                 a jövsndõ nyarat
                  Õszüló szívvel
                  õszítõ igazst

  Ennek a fejezetnek a legjobb darabja a Félelem. A megalázó, a lélek 1egjobb erõit felõrlõ szorongás, a politikai hatalmat és a
halál hatalmát félõ ember fájóan hiteles röntgenképének lehetünk a szemtanúi: "a félelem förtelmes állat / alig. irtható élõsködõ/
magadra uszított tigris / ahogy   hûl a  parázs szemedben / szívedben óriásira nñ / szavaidat és mozdulataidat / a falánk dög  felzabálja /és a rákot - mint rokonát - beléd ülteti / így   készit fel s halálra"
 A harmadik ciklusban szerelmes rerseket olvashatunk. Örömmel fedezhetni fel köztük s húsz évvel ezelõtt írt címadó verset, A Legszebb Ezerkarát-ot. Még s Soproni Irók Antológiájában nutatkozott be vele Huszár, 1976-bsn.  A vers máig sem veszftstt ragyogásából:
"te lány hogy hívnak/ vagy úgyis mindegy / a Legszebb Ezerkarát /  gyere hozd el / az ezer Melegség  korát"
  Kiemelkedik a ciklusból a Holdak élszaká,ja és az Alvó csillagok vers-párosa. Az eltõbbi Weöres Hajnali szekerekének álomlebegését idézi, az utóbbi Kosztolányi Hajnali részegségének dallamát intonálja, de nem az ismerõs formák, hsnen a sorsélmény eredetisége  adja meg a versek rangját, bensõséges hangulatát. Emlékezetes darab a maga meghittségével, tiszta enberi érzésvilágával a Nyakamba-repülõ is.
 A Paradicsomi Semerre negyedik ciklusa a Lapok a nagy kudarcoskönyvbñl címet viseli. Az ezredvégi nagyvásár harsogó körhintáján röpülünk; a kikiãltó rikácsoló hangját halljuk, aztán egy elázott nyomorult dünnyögését: " hé enberek/ itt minden szép / itt ninden ,jó / itt pénzért minden kapható /... emberek / itt kapható / az olcsó szesz / áfátlan konyak/...." "holnap mi lesz/ azt nen tudom / de átsegít a bánaton" - A. nagyvásár hangzavarából ia kihallatszanak a költõ metszõen gúnyos szavai: "és van hunánum / bõ laza / uram ezt vigye haza / testreszabott megható / és fõ hogy ingyen kapható" (Vásár)
  Huszár nehezen al'kslmazkodik az ùj világ új uraihoz, a seholsincs demokrácia álszent törvényeihez. Vélenényét szívszélhüdést hozó udvariassággal adja tudtára nindazoknak, akiket illet: "TUDOM,/ nem dühöngünk/ nem mosolygunk / TUDOM,/parancsoljon uram ó hogyne asszonyom alázatos / tiszteletem /DÖGÖLJETEK MEG /csak úgy szép lassan / lágyan ringó lombok közt / pitypangos virradatban /(Igen, uram)
  Az ilyen kifakadások azonbari ritkák. Az ökör (az ötödik ciklus) darabjai  között több a tragikus-groteszk vers. A történelmi éjszaka sötétjét, a múlt börtönfalhideg iszonyatát idézi a ciklus legmegrázóbb opusza, az F.Z. enlékének ajánlott Magánzárka is.  A Paredicsomi Semerre utolsó fejezete, a Felhõkabátban Huszár világlátásának, költõi közérzetének eklatáns összefoglalása. A kisember kiszolgáltatottsága, a holnap kilátástalansága, a "hasznos akarat" hiábavalósága a tragikus vívódás elemi erejével fogalmazódik meg:
                        no most dalolj te híres!
                        most káromold a földanyát
                        a bûvészdobozban hol ülsz
                        naponta kardok járnak át

                        világ-igézõt most tanulsz?
                        míg magad lengén kelleted?
                        kell még bálvány vagy csonthalom?
                        Csak -  csak levegõ kell neked!
                                         Csontmezõn

   A kötet záróversében (Felhõkabátban ) nég egyszer nekirugaszkodik a Szó, a cselekvési vágy, de a költõ nem lép, csak latol: "és ha azt mondanám / a kicsik minden erejével hangomban/ a daráló torkából visszakiáltva / hogy fogóddzatok össze / bénult törvény nyájas mosoly / nem fog többé rajtatok..."
 Huszár hirdetné is a hitat, meg nen is. Mondaná is a bíztatót, meg nem is. A remény szava megmarad feltételes módban.Huszár László világa kétségkívül hiteles költõi világ. Fodor András már az elsõ kötetérõl joggal írhatta: "Látása eredendðen egyéni,
szemlélete gondolatokban gazdag, hangját belsó erõ hervíti."
A régi erények mellett. azonbsn  - sértó igénytelenség volna elhallgatni - tovább élnek a régi hibák is. A "kóborgó lábú tört dallanok", valamint a széthulló, heterogén képi elenek olykor-olykor ma is megakasztják a költõi dikció vivõáramát. Áramingadozásoknak  - néha áramkihagyásnak -  lehetünk csalódott tanúi.  Huszár tehetségét ismerve tesszük ezt a kifogást. Arra a több-re akarjuk bíztatni, amit nyilván õ maga is akar -  és tegyük hozzá: meg is tud csinálni.
  Végezetül: Huszár mind elsõ, aind második kötetének mottójául Ady egyugyanazon négy sorát választotta:

              Szürke országnak vagyok a királya,
              Láthatlan trónom nekem ragyog.
              Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
              Nem rubrikáztok: - addig vagyok.
  A görcsösen deklarált "amíg nen láttok"  mögött érezhetõen a "látva lássanak" enberi-költõi vágya feszül. Huszár is megvallja ezt - akarva-aksratlan -, ha másnak nen, Az öltözñtükörnek: "hát ad,jatok nekem.../ egy  rám szabott szerepet / amikor az vagyok  aki lehetek.../ érezzem  hogy  a másik oldalon / együtt lélekzik velem a döbbent tömeg."
  Aki valóban az akar lenni, aki lehet, annak tudnia kell: Bár a rendezõ osztja a szerepeket, többnyire mégis olyan szerepet kapunk, amilyet kiharcolunk magunknak.

"Egy asszony vagyok a sok közül"...- Így mutatkozik be Hann Judit Dialektika c. versében. S ezzel minden lényegest el is mondott magáról.
Az asszonysors, a nõi lélek rezdülései, a szerelem, a gyerek, a családnapi öröme és bánata a legfõbb témája verseinek.
Hann Judit érzései mélyek és tiszták s botladozó sorainál, félszeg rímeinél sokkal fontosabb ez az érzelmi tisztaság és keresetlen õszinteség.
A versek olvastán az is kiderül, hogy írójuk a mi zaklatott korunkban, a századvég, az ezredforduló Magyarországán él, örül, bánkódik és küszködik a boldogságért.
Verseskönyvét édesanyjának és gyermekeinek ajánlja, s mindazoknak, akiket szeret s akik szeretik õt.
Kívánom, hogy Hann Judit Kaleidoszkópja sok meghitt örömet szerezzen az õ szerettei, barátai és ismerõsei körében.
 (A kiadványt Szepes Péter mûvei illusztrálják.)  Egy gyermeket        címû versét a linken olvashatják.

Copyright © 1998-2003., ISE, Sopron