Róbert Péter: 1848-ról 1848-ban

. 1948-ban a forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján nagyszabású ünneplésre készült egész ország. A zsidóság holocaustot átélt és még nem kivándorolt maradéka is.

Különbözô társadalmi és politikai csoportok mást és másképpen tartottak fontosnak 1848 örökségébôl. Egyesek a szabadságharc nemzeti jellegét domborították ki, mások a korabeli társadalmi reformtörekvéseket hangsúlyozták, a „fordulat éve" jegyében. Érlelôdött a kommunista hatalomátvétel, ugyanakkor az ellenzéki pártok még léteztek – a harc még nem dôlt el!

A holocaust alig ért véget, a túlélôk még reménykedtek hozzátartozóik visszatérésében, a sebek frissen fájtak. Az életben maradottak egy része kivándorlásra készült. Többségük a brit mandátum utolsó hónapjait élô Palesztinába szeretne menni, erre ösztönzött a megerôsödött cionista mozgalom is. Mások – „minél messzebb" – Amerikába vagy Ausztráliába indultak.

A maradni vágyók zöme a baloldali pártokat támogatta, egyesek jelentôs szerepet vállalnak ezekben, de szerepet vállaltak a polgári pártokban is.

A hazatérô – esetleg vagyonukra is igényt tartó – zsidókat sok helyütt ellenszenv fogadta, néhol pogrom (Ózd, Kunmadaras, 1946!). Pártharcok, viszályok zajlottak az alighogy újjászervezett hitközségekben is. Zsidó Egység Demokratikus Hitközségi Párt, Magyar Cionisták Szövetsége Választási Pártja, majd a belôlük-mellettük alakult Zsidó Egység Hitközségi Választási Párt, Cionista Munkaközösség és más csoportok vetélkednek az akkor még jelentôs tömegu hitközségi választók szavazataiért. A cionisták számítottak a legerôsebbeknek, de maguk is több árnyalatra és szervezetre oszlottak. Ilyen történelmi jelen határozta meg a százéves múltba tekintés pillanatait.

Rónai Mihály András az Új Életben – akkor hetente jelent meg – a centenáriumi év elsô napján félreérthetetlenül tette le a garast a történelem baloldali aktualizálása mellett. Utalt a „bibliai hazába" készülôkre, akik majd az új hazában is „méltán ünneplik 1848 ünnepét, mely a világszabadságé is... „melynek szelleme 1947–48-ban Hellasz és Tel Aviv lôporfüstös utcái fölött ugyanazzal a bátorítással lobog, mint 1848–49-ben Isaszeg, Kápolna s a pesti Duna-sor parázsló tetôi fölött". Szolidaritásra szólított fel a világ elnyomottjaival, hangsúlyozva a magyar zsidóság részvételét az egységes ünneplésben, félretéve a szörnyu emlékeket és sérelmeket. Gondolatmenetébe egy Mindszenty-ellenes támadást is beleszôtt, majd kérte a demokráciával szemben álló zsidó polgárt: segítsenek a proletárnak, hasadjanak le az ún. úri középosztályról, ünnepeljenek a „szegény magyarokkal együtt". Terjedelmes cikke a centenárium nyitányának és alaphangjának is tekinthetô.

A centenáris év elsô szombatján a Dohány utcai templomban Katona József rabbi beszédét 1848 emlékének szentelte, amelyet a lap egészében közölt. Itt olvasható a pesti rabbiság határozata a templomokban ismételten tartandó megemlékezésekrôl és az egyéb ünnepségekbe istentiszteletek eseményeihez kapcsolódásokról. Az Új Élet beszámolt az izrealita tábori lelkészet szegedi centenáriumi megemlékezésérôl is, ahol Fehérváry Béla honvédkerületi parancsnok méltatta a zsidó részvételt a szabadságharcban, és kérte a magyar zsidóságot, hogy „a szenvedésekbôl felocsúdva lépjen a megbocsátás és feledés útjára" (febr. 10. 5. sz.).

Március idusára Sós Endre írt vezércikket Március címmel. Általánosságokat idézett Révai Józseftôl, Marxtól, Engelstôl – valamint Szemere Bertalantól és Jókai Mórtól zsidó jogegyenlôséget sürgetô nyilatkozatokat. Megállapította, hogy az ismét visszanyert egyenjogúság „annál tökéletesebben tud majd érvényesülni, minél több szocialista tartalommal telítôdik a szocializmus közeli megvalósításának útjára lépett népi demokrácia". Záró-mondata a szocialista világrend kiharcolására szólított fel „minden zsidót".

E számban olvashattunk a pesti és budai hitközségek templomi és iskolai ünnepségeirôl (sportversenyek, elôadásokról). Hámos Gyula alezredes Magyar zsidók a 48-as szabadságharcban címmel közölt cikket. Hivatkozott a deportálásban elpusztított nyíregyházi fôrabbi, Berstein Béla Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók két kiadást megért monográfiájára. Idézte Jókainak a muhöz írt elôszavát is. Tiborc Zsigmond is Jókai és Petôfi 1848-as állásfoglalásához nyúlt vissza néhány oldallal késôbb. György Endre Negyvennyolc és a zsidók címu írása Bernstein Bélának állított emléket, akinek tanítványa volt. Szomorúan állapította meg, hogy korunkban „az írás megmaradt, írója elhamvadt".

Következô számban tudósítottak a pesti hitközség ünnepségérôl a 48-as honvédek rákoskeresztúri temetôben felállított sírjánál. Herskovits Fábián pesti rabbi beszéde utalt a megszületendô Zsidó Államra is, amely „gyôzni fog a szabadságszeretô népek felsorakozó nagy erejének segítségével". Rácz Zoltán lelkész-ezredes a honvédelmi miniszter képviseletében megidézte Kossuth húszezer zsidó katonáját és Löw Lipótot, az elsô magyar tábori rabbit. Ezen a hétvégén a pesti zsinagógákban intézményesen is megemlékeztek 1848-ról.

Bíró Pál Kossuth világtörténelmi szabadságzászlaja címu cikke a 8. lapon a 48-as emigráció egy érdekes epizódját elevenítette fel. Baltimore város küldöttsége New Yorkban 1851. december 10-én Kossuthot megajándékozta egy zászlóval, amelyen az Egyesült Államokat Washington, Európát Kossuth és (az emberiség bölcsôjét) Ázsiát Mózes alakja illusztrálta... (Mózes középen, magasan áll, és kezét áldóan terjeszti ki Washington és Kossuth feje fölé.) A zászlóról szóló hírek hatással voltak Madách Imre Mózes drámájára, amelyrôl a kortársak úgy tudták, Kossuth életére rímel. Centenáriumi kiállítás nyílt a hitközség Wesselényi utcai iskoláiban is. (Még nem tudták, hogy ez az utolsó tanévük.) A tanulók elôadták Rákosi Viktor Zsidó fiú címu elbeszélését, és élôképben elevenítették meg Kossuth Lajos egykori látogatását a zsidó iskolában. A történelem különös fintora, hogy más hírek arról számoltak be, hogy Rákosi Viktor fiát mint keretparancsnokot ekkor ítélték börtönbüntetésre, a rábízott munkaszolgálatosokkal való kegyetlenkedés miatt.

Egy rövid hír az 1848-as magyar szabadságharc héber nyelvu méltatását, regisztrálta, amit a jeruzsálemi rádióban tartottak.

„Dr. Scher Tibor, a magyar kormány palesztinai kulturális megbízottja március 15-én, este 7 órakor héber nyelvu elôadást tartott a jeruzsálemi rádióban a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Méltatta a szabadságharc nagy eszményeit, és tájékoztatót adott a magyar zsidóság szerepérôl a 48-as szabadságharcban. Elismeréssel emlékezett meg az új magyar demokrácia igaz célkituzéseirôl és eredményeirôl. Dr. Scher Tibor elôadásának jelentékeny sajtóvisszhangja volt a palesztinai héber lapokban."

1948 tavaszán az egész világ zsidóságát a palesztinai fejlemények, Izrael Állam szülési vajúdása, az elôreláthatóan bekövetkezô arab támadás foglalkoztatta. Ennek ellenére minden hitközségben tartottak megemlékezést 1848-ról. A Hitélet Kôbányán címu írás nagy része is a centenáriumi megemlékezésekhez kapcsolódott: „Március 13-án templomi istentisztelettel hódoltak a 48-as szabadságeszméknek. A Cserkész utcai zsinagógában nemcsak a hitközség elöljárósága, az intézmények vezetôi és a hívek jelentek meg nagy számban, hanem az Országos Iroda, a kerületi Nemzeti Bizottság, a rendôrkapitányság és a különbözô politikai pártok küldöttei is."

Kiadványok is születtek a centenáriumra, noha a holocaust szörnyuségeibôl lassan föltápászkodó zsidóság tudományos élete tért magához legkésôbb. A Zsoldos Béla szerkesztette szöveggyujtemény, amelyet tanítványaival, a Zsidó Lánygimnázium növendékeivel állított össze (1848–1949 a magyar zsidóság életében) mellett az IMIT 1948-as évkönyvének tanulmányai érdemelnek említést.

A vészkorszak pusztítása után az újjászervezôdô zsidó intézmények közé tartozott a nagy múltú Izraelita Magyar Irodalmi Társulat is. 1848-ban kiadták a háború utáni elsô (és utolsó) évkönyvüket. Az új tudományos feladatok kituzése és a történelmi, filológiai tanulmányok mellett már itt is hódított az új idôk szelleme. Mint például Kardos Pál Marxizmus és zsidóság címu írása, Gergely Sándor A zsidók élete a Szovjetunióban beszámolója, vagy Bronfman Birobidzsáni vasútállomáson címu költeménye, Vihar Béla fordításában. Három értékes tanulmány foglalkozott az 1848-as szabadságharccal. Szemere Samu A zsidóság az 1848–49-es szabadságharcban címmel tartott elnöki megnyitót az IMIT 1948. április 18-án megrendezett centenáriumi ünnepélyén. Komlós Aladár Magyar–zsidó író 1848-ban címu tanulmánya a zsidók kulturális megmagyarosodását elemezte. Grünvald Fülöp A zsidó ifjúság a magyar szabadságharcban címmel a pesti és vidéki fiatalok helytállását méltatta a forradalmi mozgalomban és a fegyveres harcban.

A tanulmányok szerzôi feltehetôleg nem gondolták, hogy évtizedekig nem lesz majd mód zsidótörténelemmel foglalkozni.