Jól tudjuk, hogy városunkról már nagyon sok részletes leírás és útikönyv jelent meg. Nekünk nem az volt tehát a célunk, hogy mindent elmondjunk, hanem hogy a rövid séták és a néhány órás, vagy néhány napos itt tartózkodás emlékeként egy olyan mellényzsebben is elférõ kis könyv kerüljön az Ön kezébe, amit ha fellapoz, vissza tudja idézni városunk képét, a séták emlékét és azt a légkört, amit ez a város áraszt,melyre méltán büszkék Sopron város polgárai. E rövid bevezetõ után kérjük, lapozzon egyet, és a Locomotiv Tourist irodája elõl induljunk el felfedezni Sopront!

A Locomotiv Tourist Utazási Iroda Sopron történelmi belvárosában, az Új utca és a Szt. György utca sarkán található. E ház középkori elõdje az 1944. december 6-i bombázás során elpusztult, és a foghíjbeépítés során tûntek elõ, - az utcaszint alatt 4,2 m mélységben - a római kori Scarbantia fórumának romjai, illetve a fórum déli szegélye. Az utazási iroda mûködtetésében itt található a Forum Scarbantiae múzeum. Az iroda és a múzeum kétszintes belsõ terében látható oszlop jelzi az egykori fórum épületeinek ereszmagasságát. Az utcaszintben elhelyezett néhány eredeti római burkolólap között látható e felirat: FORUM SCARBANTIAE. Ezeken keresztül léphetünk be az utazási irodába. Az alsó szinten, az ott található beszámozott és bemért köveket pontosan az eredeti helyükre rakták vissza. A fórumkövezet, a csatorna és a lovasszobor bázisok mind eredetiek. A rekonstruált korinthoszi oszlop: az eredeti talpazat, törzs és oszlopfõ összeépítése és kiegészítése. A fórum porticus oszlopsorát jelzésszerûen kerámia oszlopok érzékeltetik.

A múzeum megtekintése után kezdjük meg sétánkat Sopron történelmi belvárosában. A Belváros mai arculata az 1676-os nagy tûzvész után alakult ki. Mint a középkori városokba általában, Sopron belvárosába is a várfalat megszakító kapukon keresztül lehetett bejutni. Sopron belvárosának egészen a XVIII. század végéig csak két fõbejárata volt: az Elõkapu, amelyen keresztül juthat be Ön is a Fõ térre. Figyelmesen megnézve még láthatja a kettõs felvonóhíd maradványait, amelyek az egykori védelmi rendszerre emlékeztetnek. Az erõdített Belváros fõbejáratához - az északon nyíló Elõkapuhoz - a középkorban szokásos, többször megtört falszoros vezetett. Ezt fogta közre a várárok, rajta kapu, a felvonóhidak, farkasvermek akadályozták az ellenség bejutását. A kapuknál fegyveres kapuõrök teljesítettek szolgálatot. A másik fõbejárat a Hátsókapu volt. Ezen keresztül hagyjuk majd el a történelmi városmagot. Ismerkedésünk elsõ állomása a Fõ tér, Magyarország egyik legszebb tere. Alaprajza a XIII. sz. óta szinte alig változott. A nézelõdõ tekintetét szinte vonzza városunk szimbóluma: a Várostorony, - vagy ahogy mindenki nevezi: a Tûztorony, - melynek alsó harmada a XIII. sz végén épült. Alapja pontosan a római kaputorony mellett van. Négyszögletes alsó része Árpád kori. Loggiás erkélyérõl szép idõben pompás kilátás nyílik a városra, a környezõ hegyekre és a Fertõre. A német-római birodalmi sas az 1681-es országgyûlés alkalmával Lipót császár nevenapján került fel a toronycsúcsra. Ezen az országgyûlésen koronázták meg a császár harmadik feleségét. Írásban elõször 1409-ben említik (in vordern Thürn). Elsõ ábrázolása 1562-bõl származik. E torony adott lakást a toronyõrnek is, akinek feladatai közé tartozott a tûz figyelésén, jelzésén túl a közeledõ ellenség szemmel tartása. Jeleznie kellett akkor is, ha elõkelõ uraság közeledett valamint ha idegen borszállítmány érkezését fedezte fel. A toronyõr és segédei a toronyerkélyrõl zenét is szolgáltattak, és kezelték a XVII. sz. elején már meglévõ toronyórát. A várostorony eredeti nagy, köríves nyílású kapuja helyett most egy kis keskeny gyalogos átjáró vezet át a torony alatt. Ez a Hûség kapu. A párkánya fölötti szoborcsoport - a soproni polgárok Hungária elõtt hódolnak - Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása: a nemzet ajándéka a leghûségesebb városnak. (1928) A szoborcsoport az 1921-es népszavazás emlékét õrzi, amikor Sopron magyar maradt.

Szorosan a várostoronyhoz építve áll a Városháza. (Fõ tér 1.) 1896-ban a millenniumra készült el Hinträger Móric és Károly tervei szerint, eklektikus stílusban. A helyén egykor állt épület 1496-ban lett városi tulajdon. A városházaként használt épületet 1615-ben Lackner Kristóf kívül-belül egyaránt festményekkel és feliratokkal díszítette. Az 1676-os tûzvész után a ház helyreállítása csak lassan indult meg. Többszöri átalakítás után a környezõ kis barokk házakkal együtt lebontották. A városházával szemben áll Sopron egyik legszebb épülete a Storno ház, (Fõ tér 8.), ebben szállt meg Mátyás király 1482-83-ban. A kétemeletes reneszánsz épület 1720-ban nyerte el mai barokk formáját, s a késõbbi átalakítás során finom rokokó díszekkel tették gazdaggá. A kapuja felett a Festetics család címere utal a ház korábbi tulajdonosára, akiktõl a Svájcból származó Storno család vásárolta meg 1872-ben. Storno Ferenc 1845-ben telepedett le Sopronban, s hamarosan a város egyik legkeresettebb restaurátora lett. Õ alapította a híres Storno-gyûjteményt, megmentve ezzel sok-sok pusztulásra ítélt mûtárgyat. A Storno-gyûjteményen kívül e házban található a Soproni Múzeum újkori helytörténeti kiállítása is. A Storno-ház melletti épület a Lackner-, vagy Tábornok ház, (Fõ tér 7.), amelyet Sopron híres polgármestere, Lackner Kristóf hagyott a városra 1631-ben. A ház mai alakját 1716-ban nyerte el. Az udvar mélyén balra a várfal mellett középkori lakótorony áll. A ház erkélye alatt Lackner-emléktábla az egykori polgármester portréjával, a kapu fölött Lackner Kristóf címere valamint jelmondata: ,,Fiat Voluntas Tua", Legyen meg a te akaratod. Lackner Kristóf 14 évig töltötte be a polgármesteri tisztséget, sokoldalú emberként iskoladrámákat is írt, megalapította a Soproni Tudóstársaságot, sokat tett a város szépítéséért, felújította a Városházát, fallal vetette körül a külvárosokat, és kiváló diplomataként óvta és gazdagította a várost. Vagyonát közcélokra hagyta. Fabrícius ház (Fõ tér 6.). Ezt a szép, gótikus részletekkel is rendelkezõ barokk házat a Felvidékrõl származó Fabrícius András vásárolta meg 1806-ban. A várfalhoz simuló hátsó, gótikus-reneszánsz szárnyban ma a Soproni Múzeum római kori kõtára és régészeti kiállítása, az utcafronton XVII-VIII. századi bútorkiállítás látható.

Vármegye háza (Fõ tér 5.). Hild Vencel tervei alapján 1829-34 között épült, oszlopdíszes klasszicista épület. Az épület hátsó levéltári részében várostörténeti kiállítás található, amely 1162-tõl mutatja be a város eredeti dokumentumait. Az épület elõcsarnokán és udvarán keresztül sétálva látjuk a belvárost körülvevõ egykori várfalrendszert.

Kossow ház (Fõ tér 4.). Jellegzetes barokk polgárház. ,,Kis várnak" (Kleine Burg-nak) is szokás nevezni, hiszen itt szállt meg 1622-ben és 1625-ben - az országgyûlés alkalmával - II. Ferdinánd és neje: 1625-ben, III. Ferdinánd: 1681-ben I. Lipót. Itt készült 1684-85. telén Buda ostromára Lotharingiai Károly.

Gambrinus ház (Fõ tér 3.). A XV. század végéig városháza volt, Zsigmond király adományaként 1422-ben lett városi tulajdon. A ház több építészeti stílus jellegét hordozza, mutatva az egymásra települõ évszázadokat. Az épület homlokzatán rokokó díszítés, az udvaron középkori konzolok nyomai, kapualjában gótikus ülõfülkék. A ház melletti vaskerítésnél lenézve a római kori Borostyánkõ út maradványait látjuk.

Patika ház (Fõ tér 2.). Ez az eredetileg lábas ház mai alakját 1850-ben kapta. Lebontását 1525-ben II. Lajos királyi tiltólevéllel akadályozta meg a tér egységére hivatkozva. Ez a tiltólevél - mely a Levéltárban található - az ország elsõ mûemlékvédelmi irata, a soproniak büszkesége. A házban 1642-1967 között patika mûködött, ma pedig patikamúzeum. Kiállítási anyaga a soproni gyógyszerészet történetét mutatja be.

A tér közepét uralja a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotása: a Szentháromság-szobor. A fogadalmi szobrot Késmárki Thököly Éva Katalin és Löwenburg Jakab emeltette az 1695-1701 közötti nagy pestisjárványtól való megmenekülésük emlékére. Érdekessége, hogy ennél a szobornál készült Közép-Európában elsõként kültéri csavart oszlop, A magas talapzaton kapott helyet a két alapító térdeplõ szobra.

A Fõ teret a Templom utcán át hagyjuk el, melynek elején a bencés /korábban ferences/ templom áll. A köznyelv csak Kecske-templomnak hívja, mert a szájhagyomány szerint egy kecske által kikapart kincsbõl épült. A monda alapja a kapu fölött és a hajóban is látható címerpajzs ábrája. A címer az egykori adományozó Gaissel családé volt. Gaissel Henrik vezeklésül adományozta vagyonát a ferenceseknek. A Boldogságos Szûznek rendelt templom a XIII. sz végén nyerte el mai formáját. Ötször tartottak itt országgyûlést, (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) és három koronázás színhelye is volt: 1622-ben és 1681-ben a királynét, 1625-ben pedig királyt, III. Ferdinándot koronázták meg itt. Építészetileg több kor terméke. Kecses 43 m magas tornya a XIV. sz.-ban épülhetett. Belsõ berendezése barokk. A hagyomány úgy tartja, hogy a fából faragott szószékrõl egykor Kapisztrán János prédikált. A templomhoz tartozik az egykori ferences vagy bencés kolostor (Templom u. 1.), a soproni gótika egyik legszebb emléke. Az épületben található a Káptalan terem, mely hajdan imahely, késõbb temetkezési kápolna volt. A kapu mögött szoborfülkés lépcsõház fogadja a belépõt. Mennyezeti freskóját 1779-ben Dorfmeister festette. A freskó Szent Ferencet és a ferences szenteket ábrázolja.

Templom utca 2-4. Az Esterházy család két hatalmas palotájában jelenleg a Központi Bányászati Múzeum (Templom u. 2.), az Erdészeti Faipari és Földmérés-történeti Gyûjtemény (Templom u. 4.) található. A Templom u. 2. épület ablakai kõkeretesek, az emeleten egyenes szemöldökpárkánnyal. A palota kapuját - pontosan tagolt féloszlopok között - toszkán pillérekre támaszkodó kosárív keretezi, a párkány és az ív közötti mezõben hadi jelvények. Az oromtöredéken fekvõ angyalkák között az Esterházy címer, fölötte kis, félköríves fülkében a máriacelli kegyszobor kõbõl faragott másolata látható. A ház mögötti várfalon klasszicista kerti ház áll. Templom u. 4. E ház 1921-ben nevezetes esemény színhelye volt. Itt állapították meg az antanthatalmak megbízottjai a Sopron környéki népszavazás eredményét. A palota egyszerû homlokzata mintegy folytatása a másik Esterházy palotának. Az emeleten kis fonattal övezett fülkében XVII. sz.-i Madonna szobrot - a kismartoni kegykép másolatát - helyezték el. (A Madonna bal karján a gyermek.)

Bezerédj-kúria (Templom u. 6.). Szép, szellemes barokk palota, jelenlegi homlokzatát a XVIII. század elején alakították ki. 1840-ben itt adott házi hangversenyt Liszt Ferenc, amikor a jelenlévõ dámák széttépték kesztyûjét, hogy legyen emlékük a zeneszerzõtõl.

Egy pillantásra érdemes még a baloldalon álló Schreiner-ház, melynek Templom utcai homlokzatára helyezték el az 1706. évi kuruc ostrom becsapódott ágyúgolyóit.

A Templom utcát két részre osztó kis téren áll az evangélikus templom. A templom II. József türelmi rendelete után 1782-84-ben épült, kora klasszicista stílusban. Ötvenkét méter magas tornyát nyolcvan évvel késõbb építették. Ez Sopron legnagyobb temploma. A templom mellett az evangélikus paplak (Templom u. 12.) kétemeletes, palotaszerû épületének oldalfalán Kis János evangélikus püspök és költõ, Berzsenyi Dániel felfedezõjének emléktáblája látható. Ebben az épületben kapott helyet az Országos Evangélikus Múzeum soproni gyûjteménye.

A Templom utca további házai is érdekesek, orvosok, költõk, írók, mûvészek, lelkészek laktak itt. Pl.:Templom u. 5. Magyarország elsõ városi múzeuma Templom u. 15.Itt született Altdörfer Viktor soproni zongoramûvész Templom u. 17. Evangélikus paplak Templom u. 19. Hajnóczy-ház. Falán emléktábla hirdeti, hogy itt lakott Hajnóczy József jogtudós.

Utunkat a Fegyvertár utcában folytatjuk. A várfalat követõ rövid utca, a Templom utcát az Orsolya térrel köti össze. A Fegyvertár u. 2-2/A alatti épület az 1620-as években városi fegyvertár volt. Innen fegyverezték fel azokat a szegényebb városi polgárokat, akik nem rendelkeztek az õrálláshoz szükséges fegyverekkel. Mivel a korszerûtlen fegyverek a XVIII. századtól elvesztették jelentõségüket, az itt tárolt fegyvereket 1778-ban elárverezték. Ezután a házat 1875-ig iskolaként hasznosították. Ekkor a város lakóház céljára eladta. Ezután 1860 körül romantikus külsõvel átépítették. A 2/A számú ház pincéjébõl elõkerültek a római Borostyánkõ út maradványai.

Greiner ház (Fegyvertár u. 3.). Itt rendezte be a város elsõ postaállomását 1695-ben Greiner Pál, akinek családja 3 nemzedéken át intézte Sopronban a postaügyeket. Ezt a jogot késõbb Széchényi Ferenc vásárolta meg tõlük.

Pár lépés után az egykori Sópiacra, a mostani Orsolya térre érünk. Az orsolyita apácák 1747-ben telepedtek le Sopronban, és 1861-64. között építették fel Handler Nándor tervei alapján mai templomukat, rendházukat és iskolájukat. Az Orsolya tér 2. alatti egykori zárdában helyezték el a Római Katolikus Egyházmûvészeti Gyûjteményt. Az orsolyita iskolaépület udvarán tárták fel a római kori déli kapu maradványait. Az épülettel szemben a tér északi oldalán áll az ún. Lábas-ház,mely a XVI-XVII. században épült. A múlt század közepén az árkádokat befalazták, azok csak a II. világháború bombázásai után tûntek elõ ismét. A Soproni Múzeum itt mûködõ kiállítási épületében rendezik meg az országos érembiennálét is.

Vessünk egy pillantást a tér közepén lévõ Mária-kútra, amely a XVIII. sz. második felében készült, s eredetileg az egykori ferences, majd bencés kolostor udvarán állt. Az 1930-as években került erre a helyre.

Az Orsolya térrõl a Lábas-ház mellett kezdõdõ Új utcán sétálhatunk vissza a Fõ térre. Az Új utca, - nevével ellentétben - Sopron egyik legrégebbi utcája. 1440 elõtt Zsidó utca volt a neve, utalva arra, hogy ebben az utcában /az 1526-os évi kiûzetésükig/ elsõsorban zsidók laktak. Az Új utca 22-24. számú épület a Középkori Ózsinagóga. A középkori zsidó hitközösségnek ez az elsõ imaháza, valószínûleg 1300 és 1320 között épülhetett. Az épületegyüttes utcai homlokzatát ma két különálló kapuval összeépített, barokk stílusban átépített ház alkotja. A középkori törvényeknek megfelelõen a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában. A kosáríves kapun túl baloldalt ,,József zsidó háza" áll. A zsinagóga gótikus épületének emeletén két köríves keskeny ablak között egyszerû kõrácsú rózsaablak. Jobboldalt van az egykori ispotály kapuja, szemben pedig a középkori zsinagóga folyosójára vezetõ ajtó. Ezen át közelíthetõ meg a nagy imaterem, az asszonyzsinagóga és a rituális fürdõ. Gótikus kapu vezet a két emelet magas nagyterembe. A terem közepén feltárták a tóraolvasó asztal hatszögletû alapozását. Figyelemre méltó még a keleti falba mélyesztett frigyszekrény. Ezen még eredeti festéknyomok is felfedezhetõk.

Az Új utca 11. számú épület a Középkori Zsinagóga. Valószínû 1370 körül épült egy Izrael nevû Sopronba települt bécsi bankár magánzsinagógájaként. Mivel a zsidókat 1526-ban kiûzték Sopronból, a zsinagógák eredeti rendeltetése feledésbe merült.

A Fõ térre visszaérkezve tekintsünk még be a rövid Kolostor utcába, ahol egy barokk házsort csodálhatunk meg! A Kolostor utcát, ezen a néven elõször 1379-ben említik. Az utca nyugati oldalát a Kecske-templom valamint a kolostor hátsó fala zárja le. A szemközti oldalon álló nemesi paloták és polgárházak közül is kiemelkedik a volt Zichy-Mesko-palota (Kolostor u. 11.) jellegzetes kétemeletes barokk épülete. Két darab kétablakos, zárt erkélye, az emeleteket fogja át. Gyönyörû a lépcsõház grófi címerrel és monogramal díszített kovácsoltvas kapuja. A Kolostor utca 3. számú ház az 1770-es években nyerte el mai alakját. Tulajdonosa Starhemberg Antal magasrangú katonatiszt volt. Az õ családi címere látható a ház kapuja fölött. Kolostor utca 5. Az egyemeletes lakóház még középkori, de az 1676-os tûzvész után átalakították. Érdekessége a XVI. sz.-ban készült, festett, reneszánsz díszítésû, zárt erkély.

A történelmi belvárost - a Fõ teret a Hátsó kapuval összekötõ -Szent György utcán keresztül hagyjuk el.

Fontosabb látnivalók: Szent György utca 1. Neugebude középkori eredetû hatalmas háromemeletes L alakú copf stílusú lakóépület. Homlokzata az utca íves vonalát követi. Az udvarán lévõ gótikus faldísz írásszalagján az 1491-es évszám olvasható. A ház 1755-ig a Fabricius család tulajdona volt, majd a Festetics hercegek szerezték meg. A Szt. György u. 3. Jelenlegi alakját az 1770-es évek végén kapta. Itt mûködött a jezsuita konviktus, majd a ,,Magyar korona" vendégfogadó.

Szent György utca 5. Prépost ház. A XVII. századból származó barokk épületet Esterházy Pál ajándékozta a jezsuita rendnek. A rend feloszlatása után 1780-tól a Káptalan prépostjának lakása lett, majd 1788-tõl különbözõ nemesi családok birtokolták. Toszkán félpilléreken nyugvó kosárívû kapujának záró kövén oroszlánszerû torz pofa, felette az 1644-es évszám található.

Szent György utca 7. Káptalan ház. A palotaszerû barokk épületet 1650 körül építtette Vitnyédi István, Sopron város jegyzõje, Zrínyi Miklós hadvezér ügyvédje és bizalmasa. A kapupárkány felett a Káptalan feliratú, címerszerûen kiképzett kõlap egy magyar nagybajuszú és egy kinyújtott nyelvû torzpofát ábrázol. A legenda szerint így gúnyolódik Vitnyédi István a soproniakon, akik irigykedtek fényûzõ építkezésére. A pompás palota miatt perbe is fogták, és megtiltották neki a díszes erkély megépítését. Vitnyédi vagyonát késõbb elkobozták, és a ház 1674-ben a jezsuitáké lett, majd 1779-ben a Szent György társaskáptalan tulajdonába került.

A Szent György utca igazi jellegét adó, hazánkban ritkaságszámba menõ magasházak sorát a változatos múltú Szent György vagy más néven Dóm templom szakítja meg. A Szent György- vagy "Dóm" templom a XVII. században barokkosított gótikus épület. 1398-ban ezen a helyen már kápolna állt. A templom a XVI. század utolsó harmadától 1674-ig a protestánsoké, ezután a jezsuitáké volt. A templom belsejét szép kivitelû stukkók borítják, amelyeket a dalmát származású soproni Pietro Antonio Conti-nak tulajdonítanak. A Dóm templomhoz csatlakozik a volt Bencés gimnázium kétemeletes épülete. (Szent György u. 9.) Ezen iskola tanulója volt Kitaibel Pál, a híres természettudós.

A templommal szemben egy igen érdekes történetû, barokk homlokzatú épület áll: az ún. Eggenberg-ház. (Szent György u. 12.) Kapuja felett a brandenburgi választófejedelem címere, az udvarán emeleti árkádsor fut körbe, a kapuval szemközt szószék található, alján a Hohenzollern címerrel. A Soproni Evangélikus Egyház történetében fontos küldetése volt Eggenberg hercegnének, aki engedélyt kapott evangélikus istentiszteletek tartására, ami a Lackner ház kivételével egyébként tilos volt a városban. Így 1674-76 között ebben az udvarban folyt az istentisztelet. A Szent György utca 14. számú ház az evangélikus konventház. Jelenlegi külsejét a XVIII. században kapta. A középkori eredetû egyemeletes barokk lakóház a szomszéd házat is birtokló Eggenberg hercegné tulajdona volt. Szent György utca 16. Erdõdy palota. Városunk legszebb korarokokó háza, amely csaknem teljes egészében megõrizte eredeti alakját. Ebben a házban halt meg 1710-ben Széchényi Pál kalocsai érsek, aki a kuruckorban mint közvetítõ, nagy politikai szerepet játszott. Az utca másik oldalán (11-es szám) láthatjuk az építtetõjérõl, a Lenck kereskedõ családról elnevezett romantikus homlokzatú, háromudvarú bérházat, a Lenck-átjárót, amely a Szent György utcát a Várkerülettel köti össze.

A kétemeletes barokk lakóház a Kmetty-ház. (Szent György u. 13.) Udvara, a toszkán oszlopokon nyugvó árkádsorával nagyon hatásos. Szent György utca 22. a SAX ház középkori eredetû kétemeletes lakóház késõ reneszánsz homlokzattal. A SAX házzal szemben nyílik az egykori soproni vár második kapuja. Helyén alakult ki a rövid törtvonalú utca a HÁTSÓKAPU. Kaputornyát 1821-ben bontották le, eredeti rendeltetését csak a neve és vonalvezetése õrzi.

Mielõtt a Hátsókapun keresztül elhagynánk a belvárost, vessünk még egy pillantást a patrícius Kramer család által 1648-ban átépített lakóházra, amelynek homlokzata reneszánsz stílusú. Itt látható (Hátsókapu 1. sz. ház) a város elsõ bérháza. Szemben látjuk az egyemeletes, sarokerkélyes, barokk lakóházat: a Caesar-házat. (Hátsókapu 2.) Itt ülésezett 1681-ben a magyar országgyûlés felsõháza. Itt választották nádorrá Esterházy Pált. Utolsó tulajdonosáról, dr. Caesar Gyuláról kapta a nevét. Az épületben Sopron nagy festõjének, Soproni Horváth Józsefnek állandó kiállítása kapott helyet. A két utolsó ház homlokzata már a Várkerületre tekint. A Hátsókapu 8. számú házban 1800-1835-ig az Arany nap elnevezésû fûszeres bolt, majd az 1850-tõl 1900-ig a Fekete Elefánt fûszerüzlet mûködött. A Hátsókapu 3. számú ház a hajdani Patikaház. 1866-ig ebben az épületben volt az Arany Korona patika. Homlokzata gazdagon díszített. Elsõ emeleti sarkán Nepomuki Szent János szobra áll. Hátsókapu 4. sz.. Az 1782-ben itt épült házat Zoller Ferenc órásmester Sempronius-háznak nevezte el, emlékeztetve a rómaiak idején itt állt város képzeletbeli alapítójára.